Muszély Viktor pap-festőművész kiállítását februárban két hétig láthatták az érdeklődők a pestszenterzsébeti Csili Művelődési Központban.
Muszély Viktor 1913-ban Erzsébetfalván (a mai Pestszenterzsébeten) hatgyermekes családban született. Képzőművészeti tehetségét édesapjától örökölte: Muszély Ágoston a magyar rajzpedagógia meghatározó személyisége volt. Rajztanára a legkiválóbb növendékének tartotta, ő azonban a művészi sikerről lemondva mégis a papi hivatást választotta. Lelkipásztori szolgálata mellett szabadidejében alkotta műveit. „Sokat tanultam a természettől, kiállításokból, könyvek lapozgatásából szorgalmas munkával — emlékezik vissza Viktor atya —, de a leghálásabb a teremtő Isten iránt vagyok.” Nyugdíjasként Szolnokon kórházlelkészi munkát vállalt, ami mellett kevés ideje maradt a festészetre. Betegségei miatt sokat kellett pihennie, s ezt az időt használta fel festményei áttekintésére, befejezésére. Hihetetlen kedvvel új alkotásokon is dolgozott. Első kiállítását, 82 éves korában, Szolnokon rendezte 1995 májusában.
„Képeiből csend árad, meditatív hangulatúak. Erőteljes egyszerűség, biztos rajztudás, rajzstílus és színvilág harmóniája jellemzik” — mondta a pestszenterzsébeti kiállítást megnyitó Simai Tivadar művészettörténész, aki szerint érthető módon a portré a legfőbb művészi erőssége, hiszen ki ismerheti úgy az emberi lelket, mint éppen egy pap.
Muszély Viktor képeit szemlélve eszünkbe juthat a Szentatya művészekhez írt levele: „A Krisztus által ránk bízott üzenet továbbadásához az egyháznak szüksége van a művészetre. A művészet feladata, hogy Isten, a lélek láthatatlan világát érzékelhetővé, sőt amennyire lehetséges, vonzóvá tegye”.
Nyúl Viktor