A napfény (utó)íze

"A napfény íze" (Sunshine) a csodálatos ízű likőr. Általa lesz gazdaggá a század elején Pestre fölkerült zsidó fiú és családja. XX. századi sorsukat, életútjukat mutatja be Szabó István azonos című új filmje. Reálisan és jóízűen láttatja fölemelkedésüket, a nácizmus alatt megmaradásuk érdekében kiszolgáltatottságukat, kényszerű név- és vallásváltoztatásukat, és ugyanilyen ok miatti bekapcsolódásukat a kommunista rendszerbe, s aztán ennek bukása miatti talajvesztettségüket. A film megoldásként, a hatalomnélküliséget és a vallás segítségét ajánlja. Leggyönyörűbb és legkeservesebb mondata az ávóssá lett főhős szájából hangzik el, aki a történet mesélője is: "Ha nincs Isten, és nem is volt, miért hiányzik anynyira?!"

Ralph Fiennes, a film főszereplője,
és Szabó István rendező

A film nyilván általános érvényű is, hiszen kitalált személyek kitalált sorsa, de mindez másokkal megtörtént Ś vagy megtörténhetett. És éppen ez okozza a film furcsa utóízét. Szabad-e kitalált személynek megnyernie egy valóságos (itt a berlini) olimpiát? Sugallhatja-e a film, hogy a zsidó családokban a sógornők nemzedékről nemzedékre elcsábítják a sógorukat? Szabad-e egyetlen ávósról is azt állítani, hogy amikor rájött, hogy a per -- amelyben ő a kihallgató tiszt -- tiszta rágalom, akkor föllázad? (Mert ennek aztán tényleg semmi alapja sincs a valóságban.) Itt válik a film végképp irreálissá, s ettől marad kesernyés utóíz a néző szájában (lelkében). "Hazudj, költő, csak rajt' ne kapjanak!" -- mondta Arany János. Ő még nem gondolhatott filmírókra, filmrendezőkre, de intő szava azért rájuk is vonatkozik.

Kárpáti Sándor