Emlékszem, amikor a győri székesegyházban Jáki Sándor Teodóz bencés karnagy vezényelte a hetvenes években Halmos László „Minden földek” kezdetű himnuszát. Harsonák harsogtak, zúgott az orgona és lélekből imádkozott a Palestrina kórus, melyet még ő alapított.
Ha élne, a 91. életévét kezdené a nemzetközi zeneéletben is ismert, egész munkásságában Győrhöz kötődő mester. A városhoz, amelyet a hazai zenekultúra egyik fontos centrumaként említ az irodalom.
Emlékezetes dátum 1936: a Majnamenti Frankfurtban (Goethe szülővárosában) megrendezett korszerű egyházzenei napokon Kodály Zoltán Jézus és a kufárok című monumentális motettája mellett Halmos Barbár miséjét emlegették legtöbbet. Óriási a repertoárja, példákat lehet sorolni a zeneirodalomból, e bőséghez hasonlókat, s ha a közismertséget akár egyetlen mű eldöntheti, a Halmos-életműben van néhány, immár az egyházi zenétől elidegeníthetetlen kórus-alkotás: az említett himnuszon kívül például a Jubilate, Hogyha az Úr nem építi a házat, Isten nagyságát hirdeti az ég vagy a Magnificat.
Ezer partitúra a hagyaték, s most már egy CD-lemez, amellyel kapcsolatban szomorúan kell megkérdezni: a vidék ma is a „peleskei nótáriusok” hazája? Ott semmit észre nem venni? Halmos „beutazta” az országot, de egy, az egyházat mindenben kirekeszteni akaró korszak zenei felelősei hogyan gondolhattak volna arra a szerzőre, aki zömmel Isten dicséretét énekelte? Tehát nem a vidék a ludas, hanem a kilúgozott (ronda szóval) kultúrpolitika. (Kodály mennyire utálta ezt a fogalmat, joggal!)
A győri zenei mindenes: Hoffmann László és felesége jóvoltából a 90. születési dátumra emlékezőn Halmos László CD-lemez jelent meg, amely miséket, motettákat tartalmaz.
Bízunk: valóban – minőségi igénnyel a kórusok megválasztásában – megindul a gazdag repertoár fölvétele, minél előbb. Ezzel is tartozunk a jövendőnek!
(t.s.)