Hírverés nélkül is mintegy száz főnyi csoport gyűlt össze a kemény hidegben, január 26-án délelőtt az V. kerületi Kálmán Imre utca 10. számú háza előtt, ahol emléktáblaavatás történt. Egyikét helyezték itt el azoknak a – sajnálatos módon – igen kevés emlékműveknek, amelyek a hazai katolikus szociális mozgalmaknak, a kereszténydemokrácia előfutárainak állítanak emléket. A táblát az V. kerületi Önkormányzat, a Barankovics Akadémia Alapítvány és a Kereszténydemokrata Vállalkozók Polgári Egyesülete állíttatta a katolikus szociális mozgalmak és a Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete egyházi vezetői: P. Kerkai Jenő jezsuita, Freesz József és P. Varga László jezsuita, valamint Meggyesi Sándor, Vida István és Farkas György világi vezetőknek az emlékére emlékére.
A táblát Dávid Ibolya miniszter, az MDF elnöke és több országgyűlési képviselő részvételével Karsai Károly kerületi polgármester és Kovács K. Zoltán, az alapítvány elnöke leplezte le, miután beszédében méltatta a harmincas évek katolikus reformmozgalmait.
***
1935-től indult a legismertebb, legnagyobb ilyen mozgalom, a KALOT (Katolikus Legényegyletek Országos Testülete), mely csakhamar félmillió parasztfiatalt képzett és nevelt a maga népfőiskoláin, az EMSZO (Egyházközségi Munkásszakosztályok), és a Hivatásszervezet munkás érdekvédelmi tömörülés. Teleki Pál miniszterelnök reformterveinek támogatására e szervezetek hozták létre a Magyar Szociális Népmozgalmat, amely 1943 augusztusában egy Boldog Apor Vilmos győri püspöknél tartott megbeszélés nyomán Katolikus Szociális Népmozgalom néven előkészítője lett a későbbi Barankovics István vezette Demokrata Néppártnak.
1939 óta az emléktáblával jelölt (akkor még csak Kálmán utcai) ház volt e mozgalmak s a Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezetének székháza. S amikor 1944-ben, még a nyilas hatalomátvétel után is működő keresztény ellenállási csoport hamis menekültügyi papírokkal látott el üldözötteket, 1944. december 3-án a nyilasok rajtuk ütöttek és az emléktáblán is megörökített személyeket hurcolták a Margit körúti börtön pincéjébe (közülük néhányan jelen voltak a kis ünnepségen): Csurgai Istvánt, Faludy Ernőnét, Göndör Tibort, Hortobágyi Lászlót, Ijjas Antalt, Keresztes Sándort, Sinkó Lajost, Székely Jánost, dr.Varga Lászlót, Vida Istvánt. Hála Istennek, megmenekültek a kivégzéstől. Később a kommunisták hurcolták meg őket, miután a katolikus egyesületeket, mozgalmakat feloszlatták, az ellenzéki Demokrata Néppártot pedig szétzúzták.
(rosdy)