Lehullott a kéz láncbordás a láb
A horpadt éjszakában
Így viszik tovább

A Gonoszság még mossa a kezét
Két évezred óta sáros köntösét
Tépi kit naponta keresztre
vonnak. A táguló határon
hogy győzelmes jele ragyogjon várjon
újabb éjszakák szakadoznak egybe
mártírok vérében Isten szerelme.

Mert láthatja útján a vérrel vezeklőket
Kitépett erdők odvában levőket
kiket a kőszirt sem fogadhat magába
Megtiport sírjukon felröhög a Gyáva
Tagadja napját az igaznak: földerül
Zsákjában fegyverek az aranyán megül

Mi lenne aranya jégvermelt a szív
Csak az az érdek amely hogy ha szít
tapos a csizma üvölt a száj
golyó és pallos a vasszöges vád
egyszerre talál a Bárányhoz utat
aki bár tudja csak a Pontra mutat
Egyazon áldozat - jel századok
üdvében a Miért és az Ok

Azt ami búzáját isteni vetésnek
Mindig szent földjébe takarja a lélek
Elhal és megvetik tapodják tépik
Lánctalpas karvalyok ízekre metélik

Áruló! kiáltják pedig a megtartó -
Pöröly tőr ellen a szentséget sugárzó
S ha beváltja szavát a legszebb esküvésnek
Honvesztő ellenség! üvölti a Vétek

Mivel a bűnökkel lépett be az idő
ők tudják az ember egyszeri esendő
Áldozat képes meghozni az édent
Folyói tükrében elmosni a Szégyent

Áldassék nevük a csönd templomában
Fénykörük átölel a feltámadásban