Érsek úr, Erdélyben készülnek-e arra, hogy az ezer esztendős keresztény államiság emlékévében - a magyarság egységét felmutatandó - az ott élők nemzeti zarándoklattal vegyenek részt az anyaországi ünnepségeken?

- Az erdélyi magyarság egy része valóban így érez és gondolkodik, ám a megosztottság ott is tapasztalható. Különböző rétegek és irányzatok ismerhetők föl. Az erdélyi magyarnak soha nem szabad elfelejtenie, hogy román személyazonossági igazolvány lapul a zsebében, tehát magyar nemzetiségű román állampolgár. A kettős hovatartozás következtében kerülnie kell mindent, amit a román állam nem tart méltónak polgárához, ugyanakkor nemzeti hovatartozásunkat nem adjuk föl. A Kárpát-medencei összmagyarság része vagyunk, de hogy ezt milyen formában tudjuk érvényesíteni, a gyakorlatban úgy megélni, hogy ne engedjünk teret a félreértelmezésnek, hiszen politikai állampolgárságunk román - ez nagyon nehéz.

A közelmúltban magyar politikai részről elhangzott, hogy a kormány rövidesen foglalkozik a határon túli magyarság helyzetével. Nyilván ez utalás azokra a korábbi próbálkozásokra, véleménynyilvánításokra, amelyek szerint a határon kívül rekedt magyarságnak kettős állampolgárságot vagy valamilyen választójogi részvételt, illetve - bárhogyan alakuljon is a jövő, bárhol húzódjék is majdan a schengeni határ - szabad magyarországi belépést biztosítsanak. Erdélyből nézve hogyan vélekedik erről?

- A magas szintű - akár magyar-román, akár magyar-magyar - tárgyalások célja mindig az, hogy az erdélyi magyar maradjon otthon, s szülőföldjén élhesse meg kultúráját, anyanyelvét és hitét. Éppen ez jelenti a nehézséget. A régi tendencia, amely egészen nyílt volt a kommunista diktatúra utolsó évtizedeiben, amelyet egyöntetűsítésnek nevezett a párttitkár-diktátor, ha hivatalosan ma nincs is jelen az állami ideológiában, a gyakorlatban mégis érvényesül, hiszen a vezető emberek jó része a régi garnitúrához tartozik. Ha tán nem is tudatosan, de öntudatlanul mindig hat a régi fölfogás.

Ennek a politikának illusztrálásaként az immár nemzetközi szinten is hangot kapott csereháti ügyet említeném: egy román görög katolikus szerzetes közösség - apácák - átvett egy fogyatékos gyermekeket nevelő intézetet, majd azonnal kaptak egy kolostort az egyetlen tiszta magyar lakosságú városban, Székelyudvarhelyen. Ez azt jelenti, hogy Székelyföld románosítása most már egyházi segédlettel folyik. A folyamat kaszárnyák betelepítésével kezdődött a nyolcvanas években, ma pedig mindenfelé építik az ortodox kolostorokat. Egy-egy kaszárnya vagy kolostor megjelenése néhány száz vagy ezer embert jelent, s a családtagoknak, az alkalmazottak gyermekeinek román iskolát kell nyitni, s ezzel Székelyföld tömbegysége omladozik. A székely himnuszból a "porlik mint a szikla" szemünk előtt játszódik le.

Az erdélyi magyarság megosztottságának erővonala hol húzható meg?

- A magyarságtudat mentén. A Székelyföldön kívül a magyarság szórványban él. Rákosi Viktor már 1910 körül megírta, hogyan románosodtak el a falvak az ötven éves dualizmus idején Dél-Erdélyben. Elnémult harangok című regényének főhőse egy református lelkész, aki igyekszik szembeszállni a magyarság beolvadásával, de belehal a küzdelembe. Déva mellett található például egy református, ma már tiszta román nyelvű falu... A dél-erdélyi katolikus plébániák szemem láttára tűnnek el, mert az ott élő magyarok vagy asszimilálódnak vagy elvándorolnak. Amit Rákosi Viktor megirt, az drámaibb méretekben ma válik valósággá. 1963-ban kerültem érettségivel a kezemben Gyulafehérvárra kispapnak.

Azóta tizenöt plébánia szűnt meg. Az asszimilálódás egyben azt is jelenti, hogy ortodoxszá válnak?

- A vegyes házasságok révén igen. Azok miatt, akik mégis megmaradtak katolikusnak, az érsekség kétszáznegyvenegy plébániájából harminckilenc plébánián be kellett vezetnünk a román nyelvű szentmisét. A folyamatot jól mutatja például Abrudbánya sorsa: ősi bányásztelepülés, még Dacia provincia idején a rómaiak kezdték el a föld mélyének kiművelését. 1918-ban - mielőtt Romániához csatolták volna - ezer híve volt a katolikus plébániának. A főtéren három magyar templom állt, a katolikus, az unitárius és a református, román templom nem volt. Amikor 1918 decemberében Erdélyt Romániához csatolták, s a bánya vezetését a magyar kincstártól átvette a román állam, az ezer katolikus nagy része elmenekült Magyarországra. A maradék magyarságot azzal ijesztgette a román vezetőség: ha nem térnek át az ortodox vallásra, kiteszik őket az állásukból. A plébánián őrzik a kitértek anyakönyvét, amelyben sorra ott szerepelnek a családok - Szabó, Kovács és hasonló nevűek -, akik bejelentik, hogy áttérnek a görög kelti egyházba.

Ha már a történelmi folyamatról beszélünk: a bécsi döntés után, amely nemzeti, etnikai szempontból ugyan igazságosnak tekinthető, de a náci és a szovjet diktatúrák pillanatnyi kénye-kedve, illetve érdeke engedélyezte, ezért eleve halálra volt ítélve, hogyan alakult a megmaradás vagy asszimiláció folyamata Dél-Erdélyben?

- A bécsi döntéskor a maradék magyarság, amely úgy gondolta, hogy gyermekét magyar iskolában magyarnak kívánja neveltetni, átköltözött Észak-Erdélybe, hogy magyar állampolgárok lehessenek. 1944-ben azonban nem tértek vissza. Székelyföldön maradtak vagy a menekülő tömeggel Magyarországra sodródtak. Ennek következménye, hogy a II. világháború után mindössze hatvan katolikus híve maradt Abrudbányának, s amióta az utolsó ferences atya kilencven éves korában elkerült onnan, már csak szórványként látják el Abrudbányát. A katolikussal szomszédos unitárius templomot tizenöt éve bedeszkázták, a közösségnek egyetlen híve sincs, a református templom szintén üres. Ez a dél-erdélyi magyarság sorsa.

A magyar nyelvű felsőoktatás a megmaradás szempontjából létfontosságú. Reményik Sándor verséből is tudjuk: a templomot és az iskolát, csak ezt ne engedjétek! Emlékezhetünk a drámai történésekre: amikor a Bólyai Egyetemet román egyetemmé nyilvánították, Szabédi László professzor tiltakozásul az öngyilkosságot választotta. Mostanában mintha valami mégiscsak történne a magyar nyelvű értelmiségi képzés terén, a magyar állam anyagi részvételével beszélnek a Tőkés László püspök nevéhez kötött magánegyetemről.

- A Babes-Bólyai Tudományegyetem tizennégy fakultásán harmincezer diák tanul. A tizennégy fakultásból kettő tisztán magyar, s mintegy száz magyar oktató dolgozik az egyetemen. Ha létrejön az új magyar magánegyetem, fontos, hogy az ottani oktatás ne alkosson párhuzamot a már meglévő román állami egyetemeken működő oktatással, mert akkor fennállhat a veszélye annak, hogy ez utóbbiakat megszűntetik, amikor ezek tekinthetők biztosabbnak, mert államilag elismert diplomát adnak, mig a leendő magyar egyetem - ha magánegyetemként indul - diplomájának elismertetése mindig kérdéses lesz.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Babes-Bólyai Tudományegyetem 1999 tavaszán együttműködési szerződést kötött, s a Babes-Bólyai román vezetősége nagyon is érdekelt abban, hogy az egyetem a szomszéd ország katolikus egyetemével tudományos szinten kapcsolatot tartson. Ennek Erdő Péter püspök-rektor úr is híve, s az együttműködés egyik első gyümölcse, hogy éppen a közelmúltban tartott először hittanárképző fakultásunk - 1996 óta folyik a képzés a Babes-Bólyai egyetemen - magyar nyelvű teológiai napokat.

Éppen az Ön által is vázolt erdélyi helyzet - az érsekség területére eső dél-erdélyi magyarságtudat és magyarságállapot - alapján az anyaországi megemlékezéseken a kettős - keresztény és keresztény-nemzeti - évforduló kapcsán mennyire lesz jelen Erdély magyarsága?

Annak az Erdélynek, amelyre mint a magyarság tiszta, el nem apadó forrására tekintenek sokan idehaza. A magyarországi zarándokhelyeket eddig is nagy számban kereste föl az erdélyi magyarság, a székelység tömeges, szervezett formában, mások egyénileg vagy rokonság révén, és szoros kapcsolatok alakultak ki számos magyarországi és erdélyi plébánia között. A pápalátogatásokra is eljött Erdély magyarsága, mert akkor még kevés reménye volt, hogy a pápa ellátogasson Erdélybe - sajnos ma még annyi sincs, mint akkor volt. Remény és hit nélkül azonban nem lehet élni. A Szentévnek, illetve a keresztény államiság millenniumának nemzeti és vallási szempontból egyaránt megtartó erőnek kell lennie Erdélyben is.

elmer
Fotó: Cser István