A királyok imádása
Arra gondolhatunk, hogy ezt a kérdést már régen eldöntötték a Biblia tudósai. Ha nagyon naiv valaki, akkor a nulladik esztendő december 25-re esnék a válasza. Hiszen karácsony ünnepe erre a napra esik. A nagykorú keresztény azonban tudja, hogy nem ilyen egyszerű a dolog. Mert a régi naptárak különbözők voltak. Vegyük csak az egyiptomiakét vagy a kumráni esszénusokét. A Római Birodalom "a város", Róma kezdetétől számította az éveket. Az első holdnaptárt azonban a suméroknak köszönhetjük, még a Kr.e.-i harmadik évezredből. A születési dátumokkal kapcsolatos történelmi ismereteink pedig lehangolók. Erre Josephus Flavius az egyik tanú. Pedig nevezetes történelmi munkákat írt.
Julius Ceasar a világtörténelem egyik kiemelkedő személyisége, aki tetejében még naptárreformot is végrehajtott - Julianus naptár --, de az ő születési idejét sem tudjuk pontosan. Általában a nagy emberek halála napját ismerjük jobban, mint a születésükét. Urunk Jézus - úgy látszik - ebben is hasonló lett hozzánk, amikor "az idők teljességében" belépett a történelembe. Az időpontról nincs pontos tudomásunk. Születéséhez kapcsolódó időszámításunk nulla pontja azonban eszmei jellegű. Dionisius Exiguus VI. századi szerzetes számításai utólagos kiigazításra szorulnak. Hogyan állapíthatjuk meg tehát Jézus születési idejét?
Walter Kasper püspök magyarul is olvasható Jézus a Krisztus című könyvében így összegezi jelenlegi ismereteinket: "A Názáreti Jézus körülbelül Kr.e. 7 és Kr. u. 30 között élt, Palesztinában". Jézus kereszthalálát a biblikusok nagy többsége a legnyomósabb érvek alapján Kr. u. 30 tavaszára teszi. Ez is azt jelzi, hogy a halál dátumai a biztosabbak. A legújabb szakvélemény azonban a korábbihoz viszonyítva módosult. Ma már Kr.e. 4 a legvalószínűbb születési év. Ezt olvashatjuk például Herbert Haag lexikonában vagy a Bibliai kislexikonban. Ez "Nagy" Heródes halálának éve is, egyúttal pedig fia, Heródes Arkhelaosz uralkodásának kezdete, aki apja örökségéből Júdeát és Szamaria tartományát kapta meg, Augustus császár kegyelméből. Kezdete azonban a lázadásoknak is, amelyek "Nagy" Heródes halála után kitörtek Galileában is.
Sok keresztény ember tudja, hogy korábban egyes Biblia-tudósok a népszámlálást vették alapul. Volt ilyen Kr.e. 7-ben, amikor "Nagy" Heródes adófizetésre kényszerült. A császárnak való adófizetés azonban nagyon népszerűtlen volt és a rendelkezés megvalósítása évekre elhúzódhatott vagy összemosódott a visszaemlékezésben. A másik támpontnak a betlehemi csillag megjelenése mutatkozott. S ennek legújabb számításairól is hírt kaphattunk (a Duna televízió egyik műsorából, 1999. július 28-án): David Hughes professzor a jelenlegi csillagászati ismeretek birtokában kísérli meg a következtetést. Csakhogy épp a mostani - jóval pontosabb - csillagászati ismeretek nehezítik a dolgot. S míg Hughes Kr.e. 7-re tippel, ellenfele, John Moseley Kr.e. 2-re szavaz, míg a következő harmadik Kr.e. 5-re, a bolygók különleges állása alapján. S még egy azidőtájt feltűnő üstököst is számításba vesznek.
A királyok imádása
Mindez csupán arra jó, hogy belássuk: Urunk születési idejének kiszámításához nem a betlehemi csillag megjelenését kell alapul vennünk. Hughes a kutató tudós alázatával maga is bevallja: nem az a fontos, hogy pontosan megállapítsuk, mikor született Jézus. Az a fontos, hogy megszületett. Mindez azonban nem jelenti, hogy a kutatás ne folytatódnék, hogy ne szeretnénk közelebb kerülni a valós dátumhoz, különösen akkor, amikor Jézus születésének második millennniumi ünneplésére irányul a figyelmünk. Dionisius Exiguus következtetése ugyan pontosításra szorul, de kiindulása ma is a legbiztosabb alapot adja. Ez pedig Lukács evangéliumának döntő fontosságú szövege: "Föllépésekor Jézus mintegy harminc éves volt" (3,23). Valóban ez a "mintegy" harminc éves kor a lényeges. Ez számított akkor az érett nagykorúságnak az egész Római Birodalom területén. Legalább harminc évesnek kellett lennie a római néptribunnak és a bírónak -- utóbbit éppen Augustus császár rendelte el. Ennél is fontosabb azonban, hogy ugyanez volt a korhatár a kumráni esszénusoknál is a felügyelői és a bírói tisztség betöltéséhez. A nyilvános tanításnak szintén ez volt a korhatára. Ehhez alkalmazkodott Keresztelő Szent János is. Vele kapcsolatban pedig azt olvassuk Lukácsnál, hogy "Tiberius császár tizenötödik évében" lépett fel (vö. Lk. 3,1). Csakhogy ha ez alapján számítunk, ismert módon tekintetbe kell venni Tiberius két éves társcsászárságát is. Így János körülbelül Kr. u. 26-27-ben kezdhette el a Jordánon túli önálló működését, már Pilátus helytartósága idején, amely 26-ban kezdődött. Arra is külön érdemes fölfigyelni, amit Josephus Flavius - a kor zsidó történetírója - önéletrajzában kiemel: "Abban az időben - Kr. u. 67 táján - körülbelül harmincéves voltam". Keresztelő Szent János halálát Kr. u. 27-28 körülre teszik a biblikusok. Jézusét legáltalánosabban 30 tavaszára. A két dátum teljes összhangban van. S ha Jézus nyilvános működését nem egészen három évben állapítja meg a biblikusok többsége, akkor jól összeilleszthető a kép. Innen kell tehát visszaszámlálni! És akkor eljutunk a Kr. e. 4-hez. Ma már van olyan tudományos vélemény is, hogy "Nagy" Heródes Kr.e. 2-ben halt meg. Kegyetlenkedései pedig életének utolsó három évében, kínzó depressziós állapotában váltak különösen emlékezetessé.
Eljutottunk tehát a Kr. e. 7-től Kr.e. 4-ig. Mária és József már Betlehemben lehettek, amikor "Nagy" Heródes halála után lázadások törtek ki és a Jeruzsálembe tartó szíriai helytartó, Varus légiói a Názáret közelében lévő tartományi székhelyt, Szefforiszt, mint a galileai lázadás fő fészkét, Kr. u. 4-ben fölégették. (A hagyomány szerint Mária szülei innen származtak.) A Kr. e. 4 dátuma tehát az, amely jelen ismereteink szerint a legvalószínűbbnek látszik. De amint a már idézett tudós is mondotta: nem az a fontos, hogy egészen pontosan tudjuk, mikor született Jézus Krisztus. Az a fontos, hogy megszületett, hogy ő a mi Megváltónk, és hogy - bár ez eszmei dátum - mi az ő születésétől számítjuk az emberiség történelmének új korszakát.
Boda László