Betlehem madártávlatból
A mai, palesztin fennhatóság alatt álló Betlehembe hívom az olvasót. Szerencsére egyre többen tudnak ugyan Krisztus szülőföldjére zarándokolni, és azt valóban nem pótolhatja semmilyen leírás, mégis azt hiszem, hogy Johannes Schidelko riportja és más források felhasználásával érdemes feleleveníteni néhány adatot Betlehem városáról, hiszen 2000-ben remélhetően a világ Krisztusra és így szülővárosára is figyelni fog.
Betlehem neve először a Kr.e. 14. században bukkan elő az úgynevezett Amarna-szövegben.(Amarna közép-egyiptomi régészeti lelőhely, ahol 1887-ben találtak többek között Palesztinából való, babiloni ékírással írt "leveleket".) Itt "bit-ilu-lahama" nevű helységként szerepel, ami annyit jelent: Laham istennő háza. Később hasonló csengésű héber szóval "beth-lehem", vagyis a "kenyér háza" lett e judeai hegyek között fekvő városka neve. Először Dávid király szülővárosaként kapott történelmi jelentőséget. Itt, Dávid városában született Dávid családjából "Dávid fia", a Megváltó. 2000-ben emlékezünk a Születés kétezredik évfordulójára, az azonban biztosra vehető, hogy megkésve tesszük ezt, hiszen mai időszámításubnk kezdete előtt 4-5, esetleg 7 évvel született a Megváltó.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a bibliai kor embere és a keleti ember még ma is nem az évszámadatok pontosságában ragadja meg a történeti hitelességet, a személyiség jelentőségét, hanem a lényeget nézi: mit tanított, mit jelentett fellépése? Ezért van, hogy Krisztus születésének napját sem ismerjük, az evangelistákat nem érdekelte. Az ősi keleti karácsony január 6-án nem is betlehemi születést, hanem az eszmei jelentőséget, a lényeget helyezte a középpontba: Isten megjelenését a világban. Nyugaton, a római keresztények egyrészt a maguk gondolkodása szerint igényelték a betlehemi születés és annak minden megragadó körülményének átélését, másrészt a IV. század elejétől a keresztényeknek súlyos harcot kellett vívniuk az úgynevezett "napvallással" (mithracizmussal). Gondoljuk csak meg, hogy még az V. században is voltak keresztények(!), akik a római Szent Péter-székesegyháznak hátat fordítva imádkoztak december 25-én a felkelő Naphoz (mert ilenkor már észrevehetően hosszabbodni kezd a nappali világosság). Természetes liturgikus fejlődés volt tehát december 25-én Krisztusnak, az Igazság Napjának (Malakiás kifejezése) születését ünnepelni, anélkül, hogy az ősibb istenmegjelenés (Epifánia) vízkereszti ünnepét Nyugaton megtagadták volna.
Betlehem madártávlatból
Betlehem ma 30 ezer lakosú kisváros. 1995 karácsonyára vonultak ki innen az oslói B-egyezmény szerint az izraeli csapatok, a város a Jasszer Arafat vezette palesztin hatóság igazgatása alá került. A lakosság többsége arab, nagyobbrészt mohamedán, kisebbrészt keresztény. A mohamedánok körében egyre erősödik a radikálisok befolyása, ezért mind több keresztény hagyja el Betlehemet. A polgármester anyakönyv tanúsága szerint keresztény arab, pártállását tekintve kommunista.
1996. óta a kis Betlehem szerette volna magát a reménybeli palesztin állam fővárosává fejleszteni. Ezért - meglehetősen szabályozatlanul - hatalmas építkezési láz tört ki, nyugati befektetőkkel. Ezekben az években sokat vesztett eredetiségéből, szépségéből. Művészettörténészek és turizmus-szakértők, építészek hiába adták a vészjeleket. Hatalmas beton- és üvegépítmények csúfítják az eredeti városképet. Bár a Justinianus császár által a 6.században épített Születés-bazilikánál magasabb épületeket elvileg nem enged építeni a hatóság, éppen a bazilika elé épült egy modern művelődési központ. A legszomorúbb, hogy a Születés bazilikája sürgős restaurálását a keresztény egyházak közötti tulajdon-vita és ebből következő anyagi felelősség-vita hátráltatja.
Ám az a három millió zarándok, aki a megváltás jubileumi évében Betlehembe zarándokol, áhítattal térdel a Születés grottájához, ahol az emberiség Megváltója született egy Szűztől, akit Máriának hívtak. Kétezer évvel ezelőtt. És bennünk is, ha engedjük, ezen a karácsonyon...
Rosdy Pál