Idén márciusban megjelent a pápa CD-lemeze, "Abba Pater" címmel. Az abba arámiul, Jézus anyanyelvén ugyanazt jelenti, mint a latin pater szó: atya. Nem tudom, hányszor hallgattam meg ezt a lemezt, egészen magával ragadott. Megpróbáltam a magam képzőművészi eszközeivel kifejezni azt az érzést, amelyet bennem keltett a lemez.

Két hónapos munka eredményeképp egy klasszikus elemeket is felhasználó szürrealista alkotás született. Huszonöt éves munkásságom egyik legfontosabb alkotása. A művet a pápának szerettem volna ajándékozni. Ennek azonban megvan a maga nem túl egyszerű módja.

A mű fényképét eljuttattam a Vatikánba, ahol a szakértők megállapították, hogy méltó ajándék lehet a mű. Hosszas levelezés után értesítést kaptam, mikor adhatom át a képet Őszentségének.

Október 27-én gyönyörű napsütéses időre ébredt Róma, így a pápai fogadásra kint a szabadban, a Szent Péter-bazilika előtti téren került sor. Szigorú biztonsági ellenőrzés után foglalhattuk el a számunkra kijelölt helyet, én magam közvetlenül a pápa melletti székek egyikén. A Szentatya különböző nyelveken, köztük magyarul is köszöntötte a téren összegyűlt tömeget, majd olaszul elmélkedést mondott.

Ezt követően járulhattunk egyenként a Szentatya elé mindazok, akiket fogadott a pápa. Előttem az egyik olasz párt vezetője kapott szót néhány percre.

Kezemben a képpel léptem II. János Pál pápa elé, bemutatkoztam: magyar grafikusművész vagyok. Gratuláltam a CD-lemezéhez, és a képre mutatva mondtam: ezt annak hatására alkottam. "Szentatyám mi mind a ketten nagy művészek vagyunk" - mondtam félig tréfásan, félig komolyan. Elnevette magát, én meg komolyan folytattam: életem kiemelkedő eseménye ez a találkozás, és hogy a magam művével megajándékozhatom Péter apostol utódát. Ő annyit mondott, tetszik neki a képem, majd még néhány mondat után búcsúzóul megáldott.

Egyik legszebb alkotásomat ajándékoztam a pápának. Mégis én kaptam a nagyobb ajándékot ezzel a néhány perces találkozással.

Székely Imre