„Midőn a Föld csak elszakítni tud, az Égben leljük meg újra gyökerünk” – írja Claudel (A selyemcipő). Az ember – homo viator – úton van örök hazája felé, ahonnan Isten örök teremtő elgondolásából egykor elindult. Ezt a „próbautat” a Kereszt jegyében járja a testében halandó ember, a Megváltó nyomában hordozva a földi terheket. Esendő, s ezért támaszt keres, kegyelmi alkalmakat és helyeket, ahol áldást, enyhülést, erőt meríthet. Így alakulnak ki valamilyen egészen különös módon, esemény, jelenség kapcsán és nyomában azok a zarándokhelyek, amelyek a hit, remény és szeretet oázisai. A hozzájuk vezető utak fáradalmai s a megfáradt ember földre borulásai, imái, könyörgései és hálája itt egyesülnek a közösség – ekklézia – kegyelmi áramlataival és emelik föl a hívőt új reménységre, kitartásra, megszentelődésre. A zarándok ember útjának célja legtöbbször Máriának, az Istenanyának csodákkal, csodás eseményekkel és hagyományokkal megszentelt kegyhelyeihez vezet.
Szeged-Alsóváros Havas Boldogasszonynak szentelt kegytemploma a török hódoltság előtt és alatt, de a legújabb idők megpróbáltatásai közepette is várta Mária, a Auxiliatrix Szegediensis, Szeged Védőasszonya kegyképének csodatévő áhítatába a zarándok embert. Bálint Sándor, a „legszögedibb szögedi” s az ő elődei és utódai nyomába szegődött most Barna Gábor, a JATE Néprajzi Tanszékének vezető professzora irányításával egy, az e témára szakosodott nemzetközi kutatócsoport, amely az 1997. évi Havi Boldogasszony búcsún, az alsóvárosiak, s a közelebbi-távolabbi tájak nagy ünnepén július 31. és augusztus 6. között végzett igen alapos és szakszerű, a jelenségek és események széles sorára kiterjedő kutatást és fölmérést, majd megbeszéléseik nyomán összegzést fölosztva végzett munkájukról. Az irányító Barna Gábor professzor által szerkesztett sorozat – Szegedi Vallási Néprajzi Könyvtár – 3. köteteként, Pusztai Bertalan szerkesztésében és kiadásában jelent meg az a mű, amely az egyes kutatók ebben az időszakban végzett gyakorlati munkájának szakszerű leírását tartalmazza, a teljes anyag és mellékletek angol nyelvű fordításával együtt. Ennek a nemzetközileg is figyelemreméltó munkának a melléklete leírja az említett Havas (Havi) Boldogasszony nagybúcsú programját, a munkában részt vevő kutatók nevét és munkahelyét, a búcsún kitett vendégkönyv bejegyzéseit (Vágyak és kérések az alsóvárosi búcsúban), térképeket és ábrákat is közöl a helyszín és a fölsorolt adatok és események jobb megértéséhez. A kötetet harmincöt fotó teszi szó szerint is színessé.
Mindezeket összefoglalva: egy jelentős szakirodalmi munkával lettünk gazdagabbak, közelebb jutottunk a havibúcsú eseményeinek elemzései által a zarándoklat általánosan is jellegzetes szent és profán összetevőihez, azok indítékaihoz és körülményeihez, az ember Ég-Föld-Ég közötti vándorútjának földhöz tapadt és égre kívánkozó, szárnyaló jelenségeihez. A kötetet az összeállító és a szerkesztő Bálint Sándor emlékezetének ajánlotta. A „szögedi nemzet” jeles fia bizonyára boldog és büszke is utódaira, akik a múlt értékeit s lelkét új életre serkentik – s most ez a mű is ennek az útnak jeles állomása.
(Szent és profán között.
A szeged-alsóvárosi búcsú.
Between the Sacred and the Profane. 1999.)
Dékány Endre