Családi nevelőotthon

Mezőkeresztesen a kétszáz éves plébániaépületében immár negyedik éve négy szerivta apáca családias légkörben nevel kilenc lányt, akik közül a legkisebb 13, a legidősebb 20 éves. A "családfő", Edit nővér kedvesen töri a magyar nyelvet: nyolc éve Chiléből érkezett, ott is neveléssel foglalkozott. Egerben kezdte magyarországi szerzetesi működését: tanulta a nyelvet, kórházakat és szociális otthonokat látogatott, majd négy éve vezeti ezt a családi nevelőotthont. Egy fogadalmas nővér, egy jelölt és egy novícia alkotja itt a rendi közösséget, és két civil munkatársuk is van, akik a konyhán illetve a lányok korrepetálásában segítenek.

Tisztelettel visszategezik a nővéreket

Problémás vagy felbomlott családokból kerülhetnek ide gyerekek, mint bármely más nevelőotthonba, a gyámügyi hivatal közvetítésével.

Délelőtt csendes és üres a ház, a lányok Mezőkövesden illetve Miskolcon vannak iskolában, délután aztán megpezsdül az élet.

A látogató inkább családi otthonra, mint kollégiumra emlékezteti ez a ház: a gyerekek kedvesen de tisztelettel visszategezik a nővéreket, akik velük étkeznek. Mint egy nagy családban, igyekeznek megbeszélni minden közös gondot és egyéni problémát. Esténként közösen imádkoznak a kis kápolnában, aztán még egy-két szót beszélgetnek, feloldódnak a nap feszültségei, kereszt a homlokra: "jó éjszakát, aludj jól".

A kis kápolnában egy sérült, karok nélküli korpusz a falon. Arra emlékeztet, hogy mindenkinek hiányzik valamije. És mintha azt mondaná Jézus: ti vagytok az én karjaim...

Kipke Tamás
Fotó: Cser István