Száz éve halt meg a modern magyar költészet előfutára

Élete utolsó öt esztendejében - 1883-ban jelent meg első verseskötete, az Ifjúságom; Halála előtt félévvel, 1888. decemberében pedig a második és egyben utolsó, a Magány - valamint halála után vagy két évtizeden át rajongva tisztelték, 1891-ben már szobor díszítette sírját, a korán elhunyt Köllő Miklósnak a Petőfi Társaság kezdeményezésére közadakozásból faragott emlékműve.

Benedek Elek egyik regényének hősnője vigaszt keresve Reviczky sírjához járogat ki, s ezzel a regényalakkal nem Benedek Elek teremtett divatot, hanem éppen ellenkezőleg: egy divatot örökített meg. A főváros utcát nevezett el róla.

Aztán feledték. Néhány irodalomtudóson kívül alig emlegetik.

Ez a keserves életű fiatalember, aki szinte jelképesen egyesítette önmagában a magyar nemesi önérzetet és a tót szegényparaszti öntudatot; aki már 1884-ben megütötte azt a hangot, amit később Ady népszerűsített - meghitten vallásos költeményeivel megint csak Ady istenes verseit előlegezte és a Balassi-teremtette hagyományt folytatta. Adyt juttatja eszünkbe, A Hortobágy poétájá-t ez a Reviczky vers:

Oda vitték ki, a Hortobágyra,
Hogy legyen majd híres, büszke pálma...
ámde Hol az ákác, fűzfa gyökereznek:
A homokban nem gyökerezett meg

---

De hogy ősz lett, köd lepé a tájat
S a levelek lassan hulldogáltak:
A legelső szélvihar kitépte
S a halálnak éje szállt föléje

(Pálma a Hortobágyon)

A Schopenhauer-rajongó Reviczky, aki szerint "a világ csak hangulat" és aki hitet tett amellett, hoigy "a legszebb dal örökké/általános emberi" - nevelőanyjától, Zmeskál Judittól és pozsonyi gimnáziumi tanárától, Kolmár Józseftől kapta a vallásos hit vigaszát.

Zmeskál Judit, a gazdag felvidéki nemesasszony, aki másfél évtizeden át élt gyermekáldás nélküli házasságban a lump Reviczky Kálmánnal; Judit, aki epedve sóvárgott gyermek után: sajátjaként nevelte megesett szobalányának fiacskáját; ő tartotta keresztvíz alá, amint a ránk maradt keresztlevélben Kovács János jáci plébános tanúsítja: "Keresztszülők Paulus Koroda et domina Juditha Zmeskál." Reviczkyné Zmeskál Judit a gyermek ötéves korában meghalt, végrendeletileg keresztfiára hagyva jelentős vagyonát (amit a férj lelkiismeretlenül elkártyázott) és a kisfiú Reviczky Gyulába oltva a ki nem pusztuló hitet:

Aranykötésű imakönyvet
Hagyott reám örökül anyám,
Kis Jézus ingben, glóriában
Van a könyv első oldalán

(Imakönyvem)

A fiatalember, aki magát katonai sorozásáig Reviczky Kálmán törvényes fiának hitte, a pozsonyi gimnáziumban Kolmár Józseftől, magyar tanárától kapta a további ösztönzéseket; Kolmár folytatta, amit Zmeskál Judit megkezdett. Kolmár hatására írta Reviczky Gyula háromrészes Szent István-himnuszát; ez a ritkán emlegetett költemény a középkori Szent István-himnuszok és a Kun László idejében keletkezett "István király verses históriája" alapos ismeretét mutatja. Magyar önérzetében is Kolmár erősítette meg Reviczkyt, aki sokáig habozott: ne német nyelvű költő legyen-e inkább, mint Lenau? (A családi körben Reviczkyéknél németül beszéltek.)

Mivel a szakirodalom nevén kívül mit sem látszik tudni Kolmár Józsefről, nem érdektelen életének néhány mozzanatára utalni. Mint láthattuk, ő irányította Reviczkyt a magyar nyelvű, hazaszerető, vallásos költészet felé.

Kolmár József, aki Reviczky diákkori verseit rendre elolvasta és megbírálta, s aki ezerforintos alapítványt tett tehetséges ifjak taníttatására, pápai diákkorában Petőfi és Jókai iskolatársa volt, később Petőfivel együtt segédszerkesztette a Pesti Divatlapot. A szabadságharc alatt a legradikálisabb szabadcsapat: Noszlopy Gáspár kötelékében harcolt. A szabadságharc bukása után és Noszlopy szörnyű sorsának hatására a református Kolmár katolikus hitre tért. 1861-től tanított Pozsonyban. Számos könyvet írt.

Ebben a lelki környezetben, Zmeskál Judit imakönyvének és Kolmár József tanári hatásának légkörében született meg Reviczky Gyula hármas Szent István-himnusza.