Állandó karácsony című elbeszélésében Heinrich Böll egy olyan idős asszonyról emlékezik meg, aki rajongott a karácsonyfa díszítéséért. Nagy bánatára a háborús évek alatt nem állíthatott karácsonyfát, s amikor az első békeévben, az ünnepek múltával leszedték a díszeket a fáról, az asszony eszelősen beteggé lett. Csak úgy tudták gyógyítani, hogy újra meg újra karácsonyfát díszítettek föl neki, és minden este eljátszották a Szentestét. A családtagok sorra mind elmenekültek otthonról, és fogadott színészekkel énekeltették télen-nyáron a karácsonyi énekeket, de már ők is megunták.

A groteszk történet mögött nagy igazság rejtőzik. A karácsonyt egy évben egyszer lehet érzelmileg egy-két napra megélni, de a karácsony igazi mondanivalója egész évre szól. Egy történelmi időszak óta évszámításunk kiindulópontja Jézus születése. A mindenkori dátum naponta emlékeztet, hogy időszámításunk kezdetén az idő és örökkévalóság találkozott, az örökkévaló Isten belépett történelmünkbe és így még a nem hívő ember is kénytelen törékeny életét Őhozzá mérni.

Miért lett az Isten emberré? - kérdezte Szent Anzelm. Az ő válasza igaz volt, de egysíkú. Megváltóként jött közénk, hogy a bűn következményét orvosolja. A ferences teológus, Szent Bonaventura azt is tanítja, hogy Isten Fia akkor is megtestesült volna, ha nem követte volna el az első emberpár a bűnt, mert szolidáris akart lenni az emberrel és az örök isteni szeretet emberarcúvá transzformálta. Így az Úr testet vett magára, hogy sorstársunk legyen, de emberi testében sem veszítette el az örökkévalóságot, hogy testünk elnyerhesse a halhatatlanságot.

A ma embere vallási téren is nagyon fontosnak tartja a tapasztalatot. Van-e karácsonyi tapasztalatunk? Arról manapság sokat hallunk, hogy a pünkösd személyessé válik a karizmatikus mozgalmakban, de azok is számot tudnak adni ilyen élményről, akik magukat nem tartják karizmatikusnak, mert sokszor olyan válaszokat tudnak adni az őket kérdező embereknek, amelyeken maguk is csodálkoznak és biztosra veszik, hogy a Szentlélek sugallotta.

A húsvéti tapasztalat nem ismeretlen sem ismeretlen előttünk. Mélyen hívő emberek hozzátartozóik halálakor meg vannak győződve arról, hogy nem veszítették el őket örökre.

A karácsonyi tapasztalat ott van már minden szeretettel várt gyermek születésében, de szorosan kapcsolódhat a megtestesüléshez is. Jean Vanier, a Bárka Közösség megalapítója mondta el a következő történetet: egy tizenkét éves süket és vak kisfiút magához vett. Reggelente mindig megfürdette. Kicsiny és megtört testén keresztül került vele kapcsolatba. Addig az elmeosztályon nevelődött a gyermek, az anyja sem vállalta és senki nem játszott vele. Mivel süket és vak volt csak a testén keresztül ápolás és simogatás által tudott vele érintkezni. Ezt mondta szó szerint: "Sok mindenre megtanított, hogy az ő teste és az enyém is a Szentlélek temploma. Meg kellett vele éreztetni, hogy az ő teste is fontos az Isten szívében. Ez az összetört gyermek engem gyógyított meg, saját emberségemről tanított, megtanított, hogy szeressem és ünnepeljem az életet." Elvezette őt a betlehemi gyermekhez, aki mint második isteni személy, a testté lett Ige. Ilyenformán lehet nekünk is tapasztalatunk a karácsony öröméről, nem a mai divatos testkultusz ápolásával, hanem a felebaráti szeretet olyan gyakorlásával, amiről a végítéleten kell majd számot adnunk, hogy adtunk-e az éhezőknek, szomjazóknak, felruháztuk-e a rászorulót, szállást adtunk-e a vándornak és meglátogattuk-e a beteget vagy börtönben lévőt. A szeretet tettei a megtestesülés ünnepét is jelentik.

Ma sokat hallunk arról, hogy ezzel az ezredévvel véget ér a keresztény korszak. A Hal jegyéből átmegyünk a Vízöntőbe és majd a keleti kultúra uralja a világot. A keresztény ókorban volt bátorsága az egyháznak ahhoz, hogy a pogány ünnepre a Sol invictus, a legyőzhetetlen Nap ünnepére tegye a karácsonyt, Krisztus Urunk születésének emlékünnepét. Ez jelkép is. Ahogy a hosszabbodó éjszakákat legyőzi a nap, úgy a szellemi, lelki sötétséget és a hitbeli homályt legyőzi a mi Örök Napunk, Jézus Krisztus. Csak meg ne fogyatkozzék a hitünk. Ezért minden Olvasónak kívánom a karácsony csendes örömével, hogy hitének pislákoló mécsesét gyújtsa lángra az Igazi Világosság és mint a mágusok, kik látták csillagát elmenjenek és hódoljanak Neki.