Érdekes, ami Pálnál olyan körülményes, Jézusnál oly egyszerű. Hiába. Ő nem helyettesíthető Pál apostollal sem, pedig eme férfiú ugyancsak rászolgált arra, hogy Isten hírnöke, nekünk fő-magyarázónk kebelbélink légyen, mintegy ember-rokon, nem isten. Ugyebár, azt azért tudomásul kell vennünk, Pál mégiscsak gyarló ember volt, nagy hite ellenére, Jézus meg maga az Úr.

Idén Rodosz szigetén jártam, ahol a partmarásban egy barlang testben még azt is mutatták, hol vergődhetett Pál hajója a sziklák közti résben. Megrendítő volt ott matarászni, ahol Pál is küszködött a hajón, hogy mindenüvé elvigye Jézust, akit oly sokáig üldözött.

Nos, ott ámuldoztam, mire tellett ennek a férfiúnak. Aki a maga szakszerűen kemény fogalmazásában tárta elibénk hirdetett igazát. Többek közt azt is, "mert kegyelemből tartattatok meg, hit által: és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék" (Ef. 2,8-9).

Rodosz szigetén is eltűnődtem Görögország imponáló és szent lomhaságán, ahogy igazán nem tülekedtek megfelelni a sok-csillagos Európai Unió lengedezésének, versenyt a szél játékával.

Megvoltak, valami régi belenyugvó kötelezettséggel, mint igazi görögök, nem az újkori hajszában, de emelt lábbal és fővel futottak a tiszta ókori partokon - Pál apostol nyugalmasan bölcs nyomába.

A nagy versenykiírás, amit Amerika diktál minden kutatónak, pályázónak, parasztnak és gyárosnak, nem válik be, hosszútávon sem. Isten titokzatos igazítása nem a versenyt, de nem is a senyvedést mutatja.

Azt a várakozást, ami a cselekedet saját méhében hordozza Isten fölszabadító ígéretét: "Facienti, quod est in se. Deus non denegat gratiam..." Ki megcselekszi, ami tőle telik, attól Isten nem tagadja meg a kegyelmet.

Ahogy Páltól sem a rodoszi hajótörés utáni partot.