Karmelita nővérek a Tettye oldalában A közelmúltban gimnazista korú diák keresett föl, segitsek neki a szerzetességről szóló dolgozat megirásában. Eszembe jutott közelmúltbeli látogatásom a Sarutlan Karmelita Nővéreknél Pécsett. A szivnek oly kedves Tyettye oldalában meghúzódó rendházban Colette-Marie újoncmesternővel és Eszeter, ideiglenes fogadalmas nővérrel a beszélgetés során hangzott el a következő egyszerű megállapitás: "Jellé válni az életünkkel". Ezt idéztem a gimnazista fiúnak, amikor megkérdezte: miért lesz valaki szerzetessé?
Amikor a nővérekhez készülődtem, főorvosnő ismerősöm mondotta: figyeld meg a mosolyt az arcukon. S valóban ott fénylett. Miután elhagytam a kolostorépületet, s leültem az áhitatos pécsi hegyodali hangulatban, s ez a hangulat maga volt a valóság, az iménti tekintetek fényét olvastam a Kármel lelkiségéről szóló ismertetőben: "Hisznek abban, hogy az imának, a jelenlétnek, a szeretett és keresett Istennel való bensőséges együttlétnek az élete számukra az egyetlen lehetséges válasz, mely képes betölteni az abszolút, a végtelen utáni szomjukat, s azt a vágyukat, hogy szeressenek és szeretetből odaadják az életüket."
Pécsett 1936-ban telepedtek meg a karmelita nővérek. Az 1950-es szétszóratás után 1991-ben szervezték újra a közöséget a még élő idősebb szerzetesnők. Ma már sok fiatal található köztük. Mirjam nővér, perjelnő 1992-ben lépett az Avilai Szent Teréz által a tizenötödik században megreformált rend tagjai közé, s 1996-ban tett örök fogadalmat. A legkülönbözőbb életutak vezetnek a pécsi kolostorig. Volt, aki az Egyetemi Könyvtárban diplomamunkájának készitése közben találkozott Avilai Szent Teréz könyvével, s hatott rá oly módon, hogy előbb megkeresztelkedett, majd a nővérek közé lépett. Másvalaki Délvidékről érkezett, s hosszas keresés után, véletlenül - "véletlenül, amit nagy I-vel irnak, hiszen Isten vezérelte" , teszi hosszá Eszter nővér - talált rá a karmelitákra.
"Jellé válni az életünkkel"
Az újjáéledést francia rendtagok segitették, s a pécsi karmeliták ma is a párizsi Szent József föderációhoz tartoznak, amely mintegy harminc francia kolostort és a pécsi házat foglalja magában.
Mindennapjaik a szigorú szemlélődő életmód jegyében telnek, imádsággal és kétkezi munkával. A karmeliták soha nem törekszenek a külső aktivitásra, ennél sokkal fontosabb a belső aktivitás, az ima-gazdagság. A remeteélet és a közösségi élet egyensúlyára épülnek napjaik, imaórákkal, elmélkedéssel, amelyet ostyasütés, gyertyaöntés és egyházi ruhák készitése egészit ki.
Avilai Szent Teréz, Keresztes Szent János és Lisieux-i Szent Teréz mellett századunkban Edith Stein, a nem-megkeresztelt hivő életműve jelzi azt az utat, amelyen haladnak, annak az "egyszerű tudásnak" a birtokában: "Isten a szivünket kéri tőlünk."
Elemér
István
Fotó: Cser István