Új modell a plébánián
Aki belép Szekszárd-Újvárosban a plébániára, gyermekhangokat hall, az egyik szoba sarkában gyermekjátékokat lát. Kirsch János a pécsi egyházmegye egyetlen fölszentelt diakonusa. Harminckilenc éves, s az előirások szerint harmincötödik életéve betöltése után szentelte diakonussá megyéspüspöke. Három gyermekük után újabb jövevényt várnak.
Eredetileg piaristának készültem, később teológiai tanulmányaimat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem levelező tagozatán fejeztem be. Emellett tanárképző főiskolát végeztem Szombathelyen.
Kirsch János 1987-ben került az egyházmegyébe, plébániai segitő szolgálatra Tamásiba. Majd Iregszemcse következett, ahol négy évig volt plébániai igazgató.
Azokban a falvakban, ahol huzamosabb ideje nem élt pap, könnyen elfogadták a változást. Némi fenntartás ott jelentkezett, ahová egy fiatal pap után kerültem. Fájt a közösségnek, hogy nincs teljes jogú papjuk, de egy-két év alatt teljesen befogadtak.
Ma főállású hitoktató vagyok, tanitok a Kolping-iskolában, de másutt is vannak óráim. Emellett keresztelek, esketek, temetek, s istentiszteletet tartok. Nagy szükség van erre, hiszen Szekszárdon mindössze két pap található, sőt még három községet is ellátunk.
Új modell a plébánián
Tavaly került az Kirsch család Szekszárdra. Az újvárosi plébánián egyik vasárnap szentmisét mutatnak be, a másikon istentiszteletet tartanak.
Amikor itt miséznek, a hozzánk tartozó Decs és Öcsény településekre megyek istentiszteletet tartani.
A szűkebb család mellett mennyire tudja vajon a diakónus figyelmét a tágabb "családra" forditani?
A közvetlen családra sajnos elég kevés időm jut, ám a döntő a házastárs hozzáállása. Ez nálunk - úgy vélem - ideális módon valósul meg. Egyébként feleségem is teológiát végzett, s pedagógiai képzettséggel is rendelkezik. Igy, ha engem elszólit más kötelezettség - például temetés - ő veszi át a hittanórát, s helyettesit. Ugyanakkor, mivel kisgyermekeinkkel itthon van, mindig tudja fogadni az embereket. Ez a helyzet új modellnek fogható föl.
A jövőben vajon mennyire terjed el ez a gyakorlat?
Úgy vélem, egyre nagyobb mértékben. Függ természetesen attól, hogy mennyire sikerül megtalálni az erre alkalmas embereket, akik esetleg egy-egy területen kapcsolódnak be a munkába. Sokszor érzem a "főállás" hátrányát: a feladatok olykor ugyanugy szétszednek, mint az atyákat, s talán nem tudok eléggé odafigyelni egy-egy kisebb közösségre, mint ahogy alkalmasint ők sem. El tudom képzelni - elsősorban a városokban -, hogy akár öt-tiz diakónus civil állása mellett végezzen valamilyen szolgálatot.
Elemér István
Fotó: Cser István