„…nem kellett hozzá se
pénz, se energia, csak
naponkénti odafigyelés.”
Brückner Huba villamosmérnök, 1992 óta a magyarországi Fulbright-ösztöndíj- bizottság ügyvezető igazgatója. Hatgyermekes apaként mit gondol a szülői felelősségről, a gyermeknevelés fontosságáról?
„…nem kellett hozzá se
pénz, se energia, csak
naponkénti odafigyelés.”
— Úgy érzem, nagyon szerencsés gyerekkorom volt. Szüleim olyan életet éltek elénk, melynek emléke a mai napig elkísér. Édesanyám meggyőződése volt, hogy egy gyereket szavakkal tízéves koráig lehet nevelni, ennél fontosabb azonban a szülői példaadás.
Mi heten vagyunk testvérek, s mindannyiunk nevében bátran mondhatom, hogy számunkra életre szóló élményt adott édesapánk és édesanyánk életpéldája.
Szüleink mindennap elmentek a szentmisére, s erősen szorgalmazták ministrálásunkat, amit én ötéves koromban kezdtem el. Akkoriban hetente osztották be a gyerekeket, a mi népes családunk derekasan kivette a részét ebből. Testvéreimmel e szolgálat által még jobban bekapcsolódhattunk az egyház életébe.
A szülői példa, a családi légkör és az ünnepekre való felkészülés mind-mind nagy szerepet játszott életünkben.
Családunk mindig tudatosan készült a karácsony, a húsvét és a többi jeles nap megünneplésére. Nemcsak gyertyagyújtással, szentmise-hallgatással, s az adventi konferenciabeszédeken való részvétellel, hanem kis, családon belüli cselekedetekkel is. Ezt „háttérangyalka”-szerepnek hívtuk, amihez nem kellett se pénz, se energia, csak naponkénti odafigyelés és jó szándék. Advent, illetve nagyböjt kezdetén a család minden tagja titokban kihúzta valamelyikünk nevét, akit az ünnepig segített, jó cselekedeteivel támogatott. Ezt a szokást feleségemmel együtt saját gyermekeinknél is megvalósítjuk, s mindannyiunknak sok-sok öröme telik benne.
Kiskori élményeimhez szorosan kapcsolódik édesapám emléke, aki mindig maga készítette hét gyermeke számára az ajándékokat. Egyikünknek karácsonyra például a pasaréti templom tökéletes kicsinyített mását készítette el, melyet – a többi meglepetéssel együtt – szinte ereklyeként őriz a család. Már szeptemberben elkezdte az ajándékkészítést, mely nagyon sok fáradságába került. Sokszor este tíz után látott hozzá, és éjfélig dolgozott velük. Milyen hihetetlen szeretetet, tenni vágyást és törődést jelzett ez a mi számunkra!
A nagyobb ünnepeken kívül a vasárnap is kiemelt nap volt otthonunkban. Ilyenkor mindig közösen imádkoztuk a rózsafüzért, bár erre soha nem erőltettek bennünket. Mégis, szinte minden alkalommal hiánytalanul együtt volt a család.
Szüleim szorgalmazták a gyakori közös olvasást is. A családi vacsorák során sokszor olvastunk fel irodalmi műveket, így ismertem meg – többek között – az Egri csillagokat, a Tüskevárt. Lelkesen hallgattuk a szentek életét is. Sokszor alig győztük kivárni az estét.
Rendszeresen olvastuk a Bibliát is. Ezt a szokást mind a mai napig saját családommal is megőriztük. Nem kell sokat olvasni, és elég, ha utána egy-két percig csendben elgondolkodunk rajta. A szülők számára fontos tudni, hogy ezekkel a szokásokkal a gyermek kamaszkorában sem szabad felhagyni. Legyen türelmük kivárni, míg beérik a gyümölcse!
D. Roska Zsófia