A zenetörténetben a zene keletkezését illetően állítólag Hans von Bülowé az a találó megállapítás, hogy: "kezdetben vala a ritmus". Ha ezt a tételt a képzőművészet, a festészet területére helyezzük át, így módosul: "kezdetben vala a szín". A színek jelentőségét a barlangfalak és a hieroglifák színes ábráitól a mai festők alkotásáig senki sem vitathatja el. A hetvenesztendős Darabont Tamás festőművész jubileumi kiállítása során is meghatározó szerepe van.
Darabont már kezdeti, kibontakozó korszakában feltűnt biztos, megalapozott színérzékével. Az árnyalatoknak azt a fajta modulációját tudta fölmutatni, mely változatossá, hitelessé tette fiatalkori műveit is, és - ami a tárlatnéző számára fontos követelmény - élvezhetővé tette a befogadásra szánt látnivalót.
A későbbi korszakokban, ha kellett: Darabont tudatosan mattá, ónszínűvé vagy halvány-elmosódottá formálta egyes képeinek színvilágát; másutt, ha funkcionális szerepe volt: az élénkebb, szembetűnőbb tónusok dominanciája lépett előtérbe.
A színélményeket Darabont Tamás művészetéhez részben külföldi utazásai, részben a hazai tájak biztosították. Kezdetben a bolgár tengerpart, Neszabár, majd a görög szigetvilág és az ott élő ember életstílusa adták meg a kellő impulzust. A mediterrán világ azóta is az élénk, felfokozott színek előretörését indukálják festészetében.
Zenei párhuzamok alapján - hiszen a testvérmúzsák szoros kapcsolatban állnak egymással - Darabont érettkori alkotásaiban Bartók kékes-lila lángolását, Prokofjev narancssárgáját, Sarasate és Lalo kárminját és Ravel égő-piros felvillanásait láthattuk, észlelhettük a kompozíciók legfontosabb érintkezési pontjain, még a szakrális témájú képeken is.
De ha a magyar vidékről alkotott műveire utalunk: színekben, árnyalatokban ott él mindaz, amit ennek a Kárpát-medencének jellegzetesen változó évszakai és vizuális élményei kínálnak: a bánatos, meditációra serkentő őszi színektől a tél hólepte fehérségén át a tavasz és a nyár belső és külső kivirulást jelző színgazdag és termékeny világáig.
Jól tudjuk: a festészet kapcsán nem csak a színekre kell összpontosítanunk. A belső ihlető gondolat, a kompozíció, a kidolgozás minősége, a részletek egybecsengő szintézise, az összkép érintése is rendkívül fontosak, meghatározóak. Mégis a színek felől kellett kiindulnunk, hiszen a festészet jelentős posztulátumára kívántunk rávilágítani, ugyanúgy, mint a zenében a ritmussal vagy a dallamvilággal.
Darabont Tamás minden téren tudott és tud napjainkban is újat felmutatni: gondolati és formai ötletei, témái szinte kimeríthetetlenek. Tud megerősíteni is: keresztény-magyar elkötelezettségével, a művekben is felvillanó etikai normáival, fegyelmezett ökonómiájával.
Mert a művészet nem puszta játék vagy önmutogatás, hanem felelősségteljes misszió. Lelkünk, életérzésünk tükröztetése, kifejezése s a hozzánk tartozó világ hiteles megjelenítése is abból az indítékból és célból, hogy igaz ember módjára eligazodjunk és éljünk benne, amíg a Gondviselés azt lehetővé teszi. (A kiállítás az Érd Városi Művelődési Központban megtekinthető március 1-től 31-éig.)
Szeghalmi Elemér