A Katolikus Ifjúsági Alapítvány segítségével működnek a Szeged-csanádi Egyházmegyében a katolikus fiatalok csoportjai. Ezek irányítását Kondé Lajos egyetemi lelkész végzi. Vele beszélgettünk az egyházmegyei helyzetről, ám hamarosan kiderült, a gondok országszerte hasonlóak.
A Szeged-csanádi Egyházmegyében, az ország déli, délkeleti részén mennyire lehet a katolikus ifjúságot a keresztény szellemű közösségi élet számára megnyerni?
-- Az egyházközségi keretek között működő ifjúsági csoportok életben tartása nagy erőfeszítést igényel.
Mi ennek az oka? A fiatalok többségének a falvakban sincs kapcsolata az egyházzal, az egyházközséggel?
-- Több okra vezethető vissza a mára kialakult helyzet. A falvak általános pusztulása az élet minden területén érezteti hatását. A fiatalok egy része, a törekvőbb, talán az igényesebb, ha helyben nem talál munkát, elköltözik, s marad az a réteg, amelyet igen nehéz megszólítani. A plébániák elöregszenek, s aligha csodálható, ha a szociális, kulturális szempontból egyébként is nehéz, sokszor hátrányos helyzetben lévő fiatalok nyelvét alig értik az idős lelkipásztorok. Ugyanakkor a papok túlterheltek, a működő csoportokkal sem tudnak annyit foglalkozni, mint akár korábban is.
Ez a kép azonban nem feltétlenül erre az egyházmegyére jellemző.
-- Az ország minden részén hasonló gondokkal találkozhatunk. Az egyház új kihívás előtt áll: vagy életképessé teszi a plébániákat, vagy nagyon nehéz helyzetbe kerül, amire föl kell készülni. Nálunk a Viharsarok lakosságának jól ismert szociokulturális összetétele, illetve sok helyütt a katolikusok kisebbségi léte még tovább nehezíti a helyzetet.
Ezek a tények, amelyek ismeretébe nemigen lehet belenyugodni...
-- Az egyházmegyei zsinattal elindult egy folyamat, s azóta rendszeresen összehívjuk az ifjúsági szekciót. Ám azt kell tapasztalnunk, hogy a zsinat óta is rosszabbodik a főként falvakban élő fiatalok helyzete. Ugyanakkor mégis vannak kezdeményezések, ezek mozgatóival rendszeresen találkozunk, s támogatjuk, bátorítjuk őket, hogy saját területükön ne adják föl a néha reménytelennek tűnő vállalkozásokat. Ebben segítségünkre van egy, a Sacre Coeur-közösséghez tartozó nővér, aki a vidéki ifjúsági csoportokat látogatja sorra, segíti őket, összehangolja munkájukat.
Szegeden, az egyetemi városban nyilván más a helyzet.
-- Itt is változás figyelhető meg működésem tizenhat esztendeje óta. Az egyházközségek bizony kissé megrokkantak. Hol vannak azok az idők, amikor minden plébánián káplán szolgált, aki köré fiatalok csoportosultak?
1990 óta sok szempontból nem javult a helyzet, hanem inkább romlott?
-- Más lett... a plébániák ifjúsági csoportjai létszámukban, erejükben is csökkennek. Erre fölfigyelve Gyulay püspök úr létrehozta az egyetemi lelkészséget, amire szükség volt egy több mint húszezer egyetemistát tömörítő városban. Az egyetemi lelkészség igyekszik betölteni azt a szerepet, ami a régi csoportokból elveszett. Tizenhat közösséggel működünk, az egyetem mellett kápolnánk folyamatosan nyitva van.
Az értelmiségi létre készülő fiatalokat -- akik egyaránt hordozzák a korábbi ideológiai ateizmus hatásait, amelyekhez a szekularizációból eredő pénzalapú materializmus társul -- mennyire lehet megszólítani?
-- Nagyon sok kereső fiatallal találkozom. Tény, hogy rendkívül kritikusak, s az egyháznak ezért is hitelesnek kell lennie. Az Evangélium hiteles, csakhogy az örömhírt úgy kell bemutatnia az egyháznak, hogy ebből megérezzék annak lényegét, valódi tartalmát. A "mindent szabad" életfölfogás idején nem mindegy, hogyan szólunk a fiatalokhoz. Nem elégedhetünk meg a korábban alkalmazott módszerekkel, folyamatosan meg kell újulnunk, hogy ezáltal másokat is megújíthassunk.
Elmer István