Új ég és új föld

"Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt,
és ne az elmúlt dolgokra figyeljetek.
Íme, én valami újat viszek végbe,
Már éppen készülőben van; nem látjátok?"

A harmadik évezred küszöbén sokan szinte beteges módon, rettegve lesik az eget, és várják mi fog történni. Vallási csoportok tagjai kollektív öngyilkosságot követnek el, hogy elébe siessenek a jövendőnek, mások dátumokról beszélnek, ismét mások mint krisztusok, megváltók lépnek fel.

Nem ez az új, amit -- szava szerint -- az Úr végbevisz. Ez nagyon is régi és emberi, a vallási fanatizmus és beteges képzelődés mindenkori terméke. Akkor mi az az új, amiről az olvasmányban hallunk? Az, amit a mi Urunk visz végbe: részesedés az isteni természetben a hit és a keresztség által. Jézus Krisztus halála és feltámadása révén a Szentlelket adta Egyházának s minden tagjának. Őbenne tudjuk felfogni és teljesen megérteni üzenetét, megismerni megtestesülésének szent titkát, feltámadásának erejét és bennünk lakásának valóságát. Ez az új ég és új föld bennünk, mely készülőfélben van az utolsó napig. Ez az az ezeréves uralom, melyről a Jelenések könyve beszél, hiszen az ezres szám nem pontos mennyiséget jelöl, hanem a nagyon hosszú időtartam kifejezésére szolgál.

Az egyház szent liturgiájában soha nem csupán régmúlt eseményekre figyel, hanem arra, hogy ezek az ünneplés perceiben jelenvalóvá válnak, kegyelmi hatásuk elér bennünket itt és most, s ezáltal megkezdődik bennünk már itt a földön a dicsőséges feltámadás. Erre szóló foglaló a nekünk adott Lélek, akiről mint pecsétről beszél Szent Pál a mai szentleckében.

Ez az új, isteni világ a bűnbocsánattal kezdődik, a szent keresztség által és a szentgyónások ismétlődő alkalmai során. A mai evangéliumban halljuk Jézus szájából: "Az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására." Figyeljünk a sorrendre: előbb megbocsátja a béna ember bűneit, majd ennek az újjáteremtésnek mintegy illusztrációjaként meg is gyógyítja. De az igazán új nem a látványos gyógyulás, hiszen a bénának egyszer majd meg kell halnia, hanem a bűnbocsánattal megadott örök, istengyermeki élet.

A szentség talán itt kezdődik: hogy nem arra figyelek, ami volt és ami el fog múlni, hanem arra az új világra, melyet Isten kegyelme épít bennem, s amely megmarad az örök életre.