Csongrádi Katával, a népszerű énekesnővel beszélgetett egy éjszakai rádióműsorban a rádióriporter. Életéről, pályafutásáról beszélt a művésznő, és férjéről, aki szép dalokat írt a számára. Nem más ez, mint a családi egység mintája.
A férjét egy este azonnal kórházba kellett vinni, infarktusa volt. Azonnal lélegeztető gépre kapcsolták, de az orvos semmi jóval sem tudta biztatni Csongrádi Katát. Ő talán nem is tudta, hogyan ért haza, mert elveszettnek vélte élete párját. Azonnal a telefonhoz nyúlt. Felhívta a rokonokat, ismerősöket és kérte, imádkozzanak a férjéért. És azt is kérte mindenkitől, hogy telefonáljanak ők is mindenkinek, akit csak elérnek, és kérjék, hogy ők is imádkozzanak.
Azon az éjszakán több százan kértek segítséget Istentől. Másnap reggel korán hívta az orvos a művésznőt, és azt mondotta: elmúlt az életveszély.
Az imádság mindig reménnyel teljes, hogy jobbra fordulnak a dolgok. Vannak közvetlenül Istenhez szóló fohászaink, amelynek legismertebb formája a sóhaj: Istenem, segíts!
Vannak a Boldogságos Anyához szóló imádságok, nem kevesebb a szentekhez, amelyek mondásakor arra kérjük őket, hogy járjanak közben értünk, támogassák kérésünket az Atya előtt, és mentsen meg bennünket veszedelmektől, betegségektől, minden ártástól. Istennek kedvesek az imádságok. Nemcsak a hívőké, hanem az őt megtagadóké, azoké is, akik különböző okkal megtérnek. És ő mindig segít.
Csoda történt tehát, mert a tökéletesen átélt közös imádság meghallgattatott.
Elgondolkodtam ezen, éppen úgy, mint szentjeink életének olvastán a velük, hatásukon át másokkal megtörtént csodákon. Istenszerető hívő vagyok. Erről az utamról soha semmiféle kísértés le nem térített. Most mégis történt valami; valami, ami megerősített hitemben: Csongrádi Katáék imameghallgatása teljessé tette bennem a csodahitet.
Mit bizonyíthat ez az eset? Azt, hogy az imádkozásnak van ereje, ám foganatja csak akkor, ha gondolatainkban odafigyelünk lelkünk tisztaságára -- és egymásra. Imáinkkal tegyünk tanúságot a Szentévben azért, hogy a Gondviselés oltalma védjen bennünket kísértésektől, minden veszedelemtől. Isten kegyelmét köszönjük imáinkkal, önmagunk és kései unokáink gyarapodásáért, boldogulásukért; örök, imádságos megmaradásunkért.
Ifj. Lele József