Különbség lehet a történelmi egyházak és az új mozgalmak között

A kormány másfél évvel ezelőtt a korábban az oktatási tárcánál működő, egyházi ügyekkel foglalkozó hivatalt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma keretébe helyezte, Semjén Zsolt helyettes államtitkár vezetésével. Az egyházi ügyekkel kapcsolatos szakmai, elméleti alapozó munkák elvégzésére hozták létre az elmúlt év nyarán az Egyházi Tájékoztatási és Koordinációs Főosztályt, amely előkészíti az egyházakról szóló törvény módosítását, igyekszik felderíteni az új vallási mozgalmakkal kapcsolatos problémákat, közreműködik az egyházi személyek és épületek ellen elkövetett bűncselekmények körülményeinek vizsgálatában. Az új főosztály vezetőjét, Schanda Balázs jogászt arra kértük, néhány hónappal a megalakulása után tájékoztasson munkájukról, terveikről.

A főosztályvezető, aki korábban az Alkotmánybíróság munkatársa volt, és jelenleg is tanít a PPKE jogtudományi karán, 1999 novemberének végére elkészítette a vallásszabadságról és az egyházakról szóló 1990-es törvény módosításának szakmai koncepcióját. Úgy véli, hogy a törvény az elmúlt évtizedben alapvetően hozzájárult a lelkiismereti és vallásszabadság jogának biztosításához, és így a vallási közösségek, vallásfelekezetek, egyházak szabad működéséhez. Bár alapjaiban kiállta az idő próbáját, az eltelt idő megmutatta hiányosságait is. Döntő változtatásra nincs szükség, de néhány kisebb léptékű kiigazításra igen, hogy a vallásszabadság jogával -- különösen az egyházi státusszal -- való visszaélések megelőzhetők, kiszűrhetők és kezelhetők legyenek.

A probléma Schanda Balázs álláspontja szerint három fő összefüggésben jelenik meg. Előfordulnak a vallásszabadsággal való visszaélések, amelyek tulajdonképpen más jogszabályokat sértenek, csakhogy az esetek jelentős részében a hatóságok nem járnak el. Bizonytalanságukat egyrészt az ügy vallási színezete, másrészt az információ hiánya okozza. Vannak olyan -- egyházként nyilvántartásba vett -- szervezetek, amelyek elsődleges tevékenysége valójában nem vallási, hanem legtöbbször gazdasági jellegű. A harmadik problémakör a vallási közösségek egyenlőségének kérdése. A vallásszabadság ugyanis mindenkit egyenlően megillető jog, nem mindegy azonban, hogy egy-egy közösség számára milyen jogok, kedvezmények következnek abból, hogy hivatalosan bejegyzett egyházként működik. A világi, úgyis mondhatjuk "semleges" állam számára az egyházi tevékenység elsősorban a "mellékhatásai" miatt érték, például azért, mert a templomba járó emberek közösséghez tartoznak, általában több esélyük van arra, hogy megőrizzék testi-lelki egészségüket, ezáltal "kevesebbe kerülnek" az államnak. Ebből a szempontból is lényeges különbség lehet egy történelmi egyház és egy új mozgalom között amely még nem bizonyította értékhordozó voltát

Mely főbb pontok vonatkozásában merült fel a törvény módosításának szükségessége? Schanda Balázs formai kérdésekben, valamint az egyház létrehozására vonatkozó szabályok és az egyházak egyenjogúságáról szóló rendelkezések tekintetében tart szükségesnek változtatást, illetve pontosítást. A formai módosítások között szerepel az az elgondolás, hogy az egyházak nyilvántartásba vételét a korábbi több lehetőség helyett egy bíróság (a Fővárosi Bíróság) illetékességébe kellene vonni. Elő lehetne írni a hittételek csatolásának követelményét, ez segítené a társadalmi nyilvánosságot is. Fölvetődik, hogy a törvény ne az "egyház" kifejezést használja gyűjtőfogalomként, hiszen ez a szó hagyományosan keresztény közösségeket jelöl, alkalmasabb volna például a vallási közösség vagy a vallásfelekezet kategória. Az elmúlt években többször felmerült az alapítói létszám emelésének gondolata. Az európai gyakorlat a legváltozatosabb megoldásokat ismeri e tekintetben. (A minimális létszám Lengyelországban száz fő, Ausztriában háromszáz ember hozhat létre vallási közösséget, de ebben a státuszban húsz évet kell várni, és a népesség 0,2 százalékát föl kell sorakoztatnia annak a csoportnak, amely elismert vallásfelekezetté kíván válni.) Schanda Balázs a funkcionális megközelítést tartja igazán indokoltnak, azaz tartalmi szempontok alapján vonna határvonalakat. Ha például az egyházi státusz nem jár automatikusan többletjogokkal, az alapításhoz alacsony létszám is elegendő lehet. Ugyanakkor kevéssé valószínű, hogy az egyházakkal szemben támasztott társadalmi elvárásnak néhány ember képes volna megfelelni.

A leggyakoribb problémán, hogy egyes vallási közösségek olykor nem vallási tevékenységet végeznek elsődlegesen, úgy segítene Schanda Balázs, hogy a törvénybe belefoglalná, hogy mit tekint vallásnak, illetve mit nem. Rögzíteni kellene, hogy a vallás olyan világnézet, mely természetfölötti tanokkal rendelkezik, a valóság egészére irányul, és a jó erkölcsöt nem sértő, sajátos magatartás-követelményekkel, az emberi személyiség egészét átfogja. A vallásnak a nem tudományos, hanem jogi szempontok szerint megfogalmazott definíciója mellett azt is meg kell határozni, hogy a törvény mit nem tekint elsődlegesen vallási tevékenységnek. Ezek között szerepelne a gazdasági, a politikai-érdekérvényesítő, a pszichikai, vagy parapszichikai és gyógyító, a nem hitéleti oktatási, a kultúraközvetítő, a humanista tanok követésére és a mágiára (természetfeletti manipulálásra irányuló) tevékenység. Ezeket az egyébként részben kifejezetten értékes tevékenységeket vallási közösségek is gyakorolhatják, ezek elsődlegessége esetén azonban nem indokolt az egyházi státusz biztosítása számukra, más szervezeti formát kell választaniuk.

Harmadszor, pontosítani kell az egyházak egyenjogúságáról szóló rendelkezést -- véli Schanda Balázs. A vallásszabadság és az ehhez kapcsolódó jogok tekintetében az állam nem tehet különbséget, ugyanakkor nem hagyhatja figyelmen kívül az egyes vallási közösségek társadalmi szerepében mutatkozó különbözőségeket (például az egyik iskolafenntartó, a másik nem). Ennek a módosításnak a lényege az, hogy csak érdemi, a semleges állam szempontjából pozitív társadalmi szerepvállalás tegyen indokolttá vallási közösségek számára a törvény által biztosított gazdasági kedvezményeket és mentességeket.

A törvénymódosítás előkészítése mellett az új főosztály arra is törekszik, hogy a közvélemény minél szélesebb köre alapos és pontos információhoz jusson az új vallási mozgalmakról. Ezért Schanda Balázs együttműködést kezdeményezett a Szegedi Egyetemen Máté-Tóth András vezetésével működő Vallástudományi tanszékkel annak érdekében, hogy a "szektajelenség"-ként ismert társadalmi tünetegyüttesről szakszerű vizsgálat, illetve széles körben terjesztett, ismertető jellegű publikáció készüljön, amely segíti a hatóságokat, a szülőket, a médiumokat.

Ugyancsak a főosztály aktuális feladata, hogy fölmérjék az utóbbi években egyházi személyek és egyházi épületek ellen elkövetett bűncselekményeket, különös tekintettel arra, hogyan viszonyul ezekhez a joggyakorlat, illetve hogyan értékelheti ezeket a jogalkotó. A jelenleg elkövetett évente egy-két papgyilkosság már azt jelenti, hogy egy katolikus pap élete lényegesen veszélyeztetettebb, mint egy átlagpolgáré. Felmerül a kérdés van-e emögött valamiféle vallásellenesség, vagy "pusztán" vagyon elleni bűncselekményekről van szó. Mindenesetre a vizsgálatból az egyházi épületek biztonságára és a bűnmegelőzésre vonatkozó következtetéseket is le lehet majd vonni, véli Schanda Balázs.

- szikora -