A Szent Imre egyetemi kollégiumoknak nagy hagyománya van szerte az országban, így Szegeden is. Az 1948-as államosítás után 1994 szeptemberében indult újra Kondé Lajos egyetemi lelkész irányításával a kollégiumi élet. A Londoni körúton található épületnek százhuszonegy lakója van, akik az immár universitásszá, egységes szegedi egyetemmé tömörült intézmények közül szinte valamennyit képviselik. Megtalálható a diákok között a tanárjelölt, a természettudományi, az orvostudományi, a jogi, a teológiai, a gyógyszerészi, a gyógytornászi, illetve a közgazdasági tanulmányokat folytató fiatal egyaránt.
A Szent Imre-kollégium – a régi hagyományoknak megfelelően – nem pusztán szállást ad a fiataloknak, hanem – mint Kondé Lajos atya mondja – lelki és szellemi képzés színtere is. Akik idekerülnek, valamely élő katolikus közösségből érkeznek. Félévenként lelkigyakorlaton vesznek részt a diákok, egyébként kevés központilag szervezett lelki programot tartanak, mert Lajos atya szerint sokkal fontosabb, hogy saját indíttatásra, saját erőből szervezzék életüket a fiatalok, mert az így formálódó lelkiélet hatékonyabb eredménnyel jár az esetleg kívülről diktált követelményeknél. Számos olyan alkalom adódik a tanév során, amelyet ünnepként élnek meg lelki és közösségi szempontból egyaránt.
Havonta egy-két alkalommal előadások hangzanak el a kollégiumban. Az elmúló század meghatározó történéseit veszik a mostani előadások sorra: Trianont, XII. Piusz pápaságát, a II. vatikáni zsinat történetét és jelentőségét, illetve arról értekeznek, hogy az előttünk álló kor morális szempontból milyen kihívást jelent az egyháznak.
A lakók az egyetemi évek során közösséggé formálódnak. A kollégiumi légkört egyes egyházi körökben kissé szabadnak gondolják, mások pedig kissé zártnak. – Ez a kettősség talán jelzi, hogy mértéktartó középutat követünk – mondja Lajos atya, majd hozzáteszi: nyitott kollégium a miénk, a diákokat fölnőtt embereknek tekintjük, az elvárásokat tehát ennek megfelelően fogalmazzuk meg.
Elmer István