Ez év tavaszán egy különösen szép festmény vonta magára a figyelmet az Ecclesia Szövetkezet kegytárgyüzletében. A képen a Golgota felé mentében, keresztje súlya alatt térdreeső Krisztust láthattuk. Bámészkodóktól és katonáktól kísérve a korbácsos lesújtani készül Jézusra, hogy továbbhajtsa a vesztőhelyre. A megrázó jeleneten a helyzet szörnyűsége és fájdalmassága ellenére a gyöngéd együttérzés a legszembetűnőbb. A zöldesszürke párában szálas ecsetvonásokkal felidézett figurák mintha nem is a „szemtanú" friss élményét, hanem a „visszaemlékező" bánatát fejeznék ki. Olyan érzésünk támad, akár valamely kései evangélista ragadott volna ecsetet.
Náray Aurél: Ez a kehely az új és örök szövetség az én vérem által, mely értetek kiontatik
Nem ismeretlen a festőművész, akinek a szemlélők ezt az élményt köszönhették. A mára megkopott emlékű, de a két világháború között határainkon túl is jelentős sikereket elért Náray Aurélról van szó.
Soha nem tartozott azok közé, akik hangos ágálással, vagy figyelemfölkeltés egyéb kétes eszközével próbálták volna előtérbe tolni saját személyüket és művészetüket. Mélyen vallásos katolikus volt. Egyetlen valakit kívánt életében és műveiben mindenek elé helyezni, az általa személyes élményként átélt Istent. Náray a világban tapasztalható általános szépséget, a szerelmet és a tiszta szeretet alapján nyugvó családi életet s emberi kapcsolatokat mind a teremtés mögött rejlő Gondviselőnek tulajdonította. Ezt 1940-ben „Van-e Isten?" címen kiadott könyvében meg is írta.
Csaknem minden festményének uralkodó vonása a szépségre való törekvés. Ahol ettől eltér, az mindig szándékos és bíráló jellegű. Jellemző, hogy művei legnagyobb részét kis változtatásokkal újra és újra megfestette. A kifejeznivalót így körüljárva közelítette meg az eszményi változatot. Néhány virágcsendélettől és képzelet utáni tájképtől eltekintve leggyakoribb világi témája a szeretett nő, az anya-gyermek közti és a testvérek közötti bensőséges viszony. Irányzatok fölötti és kordivatoktól mentes ábrázolásmódja már a húszas évek elejére kialakult. Ebből az időből való itt látható grafikája. Festészete a továbbiakban csak finomságaiban és elmélyültségében nemesedett. Életműve jelentős részét szentelte Jézus Krisztusnak. Megváltónk felnőtt alakjának megjelenítése Náraynál következetesen önábrázolás is egyben. Pályája során Krisztus küldetésének majd minden mozzanatát megfestette. Legkedvesebb témái a csodatételek: az öt kenyér csodája; Lázár feltámasztása; kánai menyegző; Krisztus gyógyít; Krisztus a tengeren; Krisztus és a vakok; Az emmauszi vacsora; „Nem halt meg e leányzó..."
Vallásos tárgyú művei ritkán bukkannak föl kereskedelmi forgalomban. Múzeumi kutatásaink során csak a Nemzeti Galéria raktárából került elő egy ilyen kompozíció (Jézus a hajóban tanít). Hitelesnek tűnő forrás szerint a művész működése során körülbelül hatvan vallásos témájú művet alkotott. Tudva azt, hogy ezek nagy része a harmincas-negyvenes években külföldön talált gazdára, mégis feltételezhető, hogy hazánkban még lappang néhány közülük.
További vizsgálódásaink megkönnyítése érdekében ezúton is kérjük tisztelt olvasóinkat, jelezzék, ha tudomásuk van Náray-művekről. Nemzeti értékeink nagyobb megbecsülését és szélesebb nyilvánosságra jutását segítenék vele.
N. Horváth Péter
Tóth Sándor
Vivaldi hangjainál
Pető Lászlónak
hullámok mozgások a tenger
alkonyában a mormolás
kinyitja ablakát a szélnek Velence
vizek bölcső-öl, édenében
kék-fodros virág ifjúság végtelen
képzeletében a valóság sziget karéja
s a zsongás-áradás
Isten énekel irgalmat az
érkezőknek testvér-hegedűkön
fölsírja az első nap perceit
s mikor víz és föld különváltak
kiáltások sarkain az angyal áll
folytatja a dallamot elsimuló
hajnalban a nappal opálos fé-
nyében a tengert simogatja kezével
törékeny papot ütött lovaggá a szent
szolgálatában kertek repkényén ezüst
bogár futott szellőben a megrebbent
hang a zene jegyesét siratta