"A Minden szívverése
a Lélekben dobog"
, vallja - imádságos verssoraival - a szerző, a Societas Verbi Divini, az Isteni Ige Társasága 1966-ban aranymisés tagja. Egy mélyen Istenbe merült szívű pap szavakba tördelt Isten-élményei ezek a versezetekbe ihletett imák. Lelkesedése túlárad a verstan megszokott keretein, de gondolatainak gazdagsága és őszintesége, s leginkább paptársai számára meggondolkoztató lángolása, a szentháromságos Szeretet felé való kitárulkozása felold a verstani szabályok kritikai hangoztatása alól. Vannak ugyanis művek, amelyekben az alkotó lelki-gondolati mélységei és tiszta szándékai, a missziós hivatás ösztönzése és igénye mélyebb megértésre szólít és háttérbe tereli a "szakmai" gondolkozást.
Paptestvérei és az istenszeretet élményére vágyó egyszerű hívők bizonyára megértik és magukba élik ezt a lángolást, amely sohasem nyugodhat kizárólag a "mesterségbeli tudás", a minden áron való művészkedés pillérein. Ezt az ars poetica-t halljuk tőle is:
"Álmodni fogok tűzzel, tiszta havakkal,
magrejtő ezredet érlelő magokkal"
1996-ban, aranymiséje évében ebben a fényben látjuk az ő arcát, a kétezer éves egyház szolgáló papjának arcát.
(Kiadja a szerző. Bp. 1999.)
* * *
Elgondolkoztató és példaszerű, ha egy sok irodalmi elismerésben részesült, irodalmi életet is szervező költő ilyen lírai gazdagságot árasztó, himnikus versekben áldoz az élő, mindig nagybetűs Édesanyjának, az Ő emlékének, Feleségének és általában - az Anyának. A faluból, szegény sorból nőtt fel ez a költői életmű, amelynek immár 15. kötetét olvassuk. Anyai szeretet c. versében mintegy összefoglalja ezt az eszményi család-organizmust:
"Anya, nagymama gyerek-felnőtt ötvözet
otthona e szoba
s mi békességben
jövőt remélve
élünk egységben /
a hit erejével…"
Akkor, amikor a család felé fordulás szent és határozott szándéka bontakozik a közéletben s a politikában is, valóban jó és szívből jött összefoglaló, de hitvallás is egyben ez a néhány sor. És mindenütt az Anya, Édesanya élő-túlélő alakját vetíti elénk, számtalan helyen, helyzetben, búban és örömben, keserves küzdelmekben:
"A nyögő völgyben
halott Anyám
hangját hallom"
(Éji fohász)
Verselése sok formában, sokszor szabad szárnyalással hordozza gondolatait, emlékeit, szeretetét. Álmaiban álmodott szép sorait olvasom (Fény-híd alatt):
"Fény-híd ível fölöttem
anyám szalad mögöttem
alatta a híd már szikrázik
ezüstös haja leng, hullámzik"
Gondolatainak szelíd hullámzásával, formákon és kötöttségeken sokszor átívelve érnek lelkünk partjaira parttalanul áradó érzelmei, amelyek az anyaság szent ihletében, a vallomás szent ösztönzésében születtek.
Kevesen élik át ily emelkedetten ezt a nemes szimbiózist, amely szent köldökzsinórként köti össze élete kezdetével, az Anyával, majd a folytatással, feleségével és gyermekeivel. A szeretetnek ezt a művészetét érezzük át mi is a költővel s azt a mindent átívelő tiszteletet, amelyet az Élet kezdete és folytatása iránt érez: "E kötetben szeretném kifejezni az Anyák iránt érzett mélyérzelmű tiszteletemet. Örök hála s tisztelet: az Anyáknak, Édesanyáknak, Nagymamáknak, a leendő Kismamáknak, … mert összefogják a családot, a családdal együtt a nemzedéket, országot…"
(Bp. 2000. Krúdy Gyula Irod. Kör)
Dékány Endre