Illés Sándor bensőséges címet adott legújabb könyvének. A neves író, műfordító otthonról (a déli magyaroktól) hozott öröksége: az érzések bősége, a megfigyelés pontosságával követett események, idő, teremtés, Isten, ember egységében a világ, ahogyan még etikai mértékekkel tanulta - manapság egyre ritkább kincs. A tiszta szó, amely elhangzik akár kellemes-alkalmas, akár kellemetlen alkalmatlan időben-időtlenül mint az evangélium; csak önhűségével-hitelével taníthat, beszélhet - s mindig így.
Fellapozom a könyvet és szíven üt a tiszta szó, amely valamennyi írásban aj fő regiszter. S valóban templomi orgonát hallok szólni, finom változatokat, melyekből hiányzik a fortissimo; a halk, szerény a meggyőzőbb: az illési hang akkor, amikor tele vagyunk üvöltéssel, lélekszakasztó zajjal. Megcsöndesítő könyv ez, szépirodalom. A farkasról olvasok, aki egy apátlanná vált kisfiú ott, az útszegélyen, a mamáról, akivel a 85 esztendős fia elbeszélget: ő a vonaton ül, a mama odaátról telepszik mellé. És téma a szó hitele, amely a bizalommal/bizalmatlansággal függ össze. Mennyire igaza van a szerzőnek: "Hitelét vesztette a szó és fénytelenebbé vált ezáltal a szívünk is. Lehetséges, hogy a pénztárcák meg ezáltal tömöttebbé? Nem csináltunk mi rossz cserét?" Karcolatok, tárcák, jegyzetek - ez áll a könyvcím alatt. Mai olvasónak való műfajok, újra. Röviden, szívből szólnak, csak szív kell, hogy valaki megfontolja üzenetüket.
Illés Sándor bensőséges könyve napi lelki olvasmányok mellé sorolható: elgondolkodtat az életről, a halálról, a hitben megkapaszkodó író bölcsességével segítséget ad a napi kérdések megoldásában. Mert nem olyan bonyolult az élet,, mint amilyennek véljük, ha tiszta a szavunk, a magatartásunk, ha az isteni szabadság foglyai vagyunk.
Az Imádság és vallomás irodalom és lelki kalauz az emberségben. (Estrade-City Kft kiadása.)
T. S.