Krisztus Urunk a magvető. E példabeszédben arról mond hasonlatot, hogyan valósul az ő országa ebben a világban. Az Isten országa ő maga, ill. annak a forrása, aki az evangélium jó "magvában" elveti országát a lelkek termőföldjébe. Az ország új élete a lelkekből sarjad ki, mely életének dimenziói; az Istennel, a másik emberrel és a világgal való helyes kapcsolat. Az új, igaz ember világa az Isten országa. A lelkek szántóföldje viszont igen különböző minőségű; az "útszéli" lelkek fölött az evilág szellemének keselyűje uralkodik és kifosztja őket. Végigtapos rajtuk a világ, érzéketlenné, terméketlenné válnak. A megkövesedett vagy szenvedélyekkel fertőzött lelkekben sem marad meg az Evangélium jó magja. Csak a megtisztított, engedelmes lelkekből sarjad ki Isten országa.
Jézus a magvetőről szóló példabeszédében (Mt 13,1-23) úgy szól a hallgatókhoz, hogdy csak azok értsék a tanítását, akiknek van "szemük" és "fülük". Már ebből is érezhető, hogy ebben a beszédében a valóság mélyebb rétegeibe kalauzol minket. Jól mutatja ezt az is, hogy a hangsúly hol a "magvetőre" (Mk 4,14) hol pedig a "mag"-ra (Lk 8,11) esik. Erre azért van szükség, mert az evangéliumuk Jézus személyét akarják láttatni. Mivel pedig az ő személye a Fiú misztériuma, ezért a leírásnak is ehhez kell igazodnia. Az evangéliumok a titkot úgy őrzik meg, hogy Krisztus személyét "tevékenység közben" ábrázolják. Aki tehát a kinyilatkoztatás értelmét keresi, annak be kell kapcsolódnia a "magvető" és a "mag" életébe. Ám mihelyt erről esik szó, minden rejtélyessé válik, mert az élet mag-vetése a Földünk őstörténetébe vezet minket.
Vajon a Földünk az élet megjelenése előtti pillanatokban milyen képet mutathatott? Minden izzásban volt: a tengerek még nem hűltek ki. A föld felszínét hatalmas erők gyűrték össze és kitörő vulkánok magasodtak. A Föld, miközben ezektől az elemi erőktől hánykolódott, a "Magvető" elérkezettnek látta az időt, hogy elhintse az élet "magvait", és e fékezhetetlen elemi erők tombolása között útjára indult az élet. Nem harcolt, nem győzött le semmit, pusztán megtanult élni a világot alakító erők között.
Ez volna a "jó föld", amiről Jézus beszél? Megtanulni együtt élni a természet erőivel? Itt nincs helye a gyűlöletnek. Csak akkor és csak úgy hajthatjuk uralmunk alá a Földet, ha kézben tudjuk tartani saját benső erőinket. Akik nem tudnak együtt élni a világ erőivel, azok nem tudnak együtt élni a szellemek által fölszabadított erőkkel sem. Jézus azt akarja, hogy a világot, az elemeket, az atom energiáit megismerve, tegyük őket a béke eszközeivé. Arra tanítva ezzel, hogy a talaj - legyen az köves, tövises vagy útszéli - nem predesztinál. Bárhol vagyunk, bármilyen elemi csapások érjenek is, megtanulhatunk élni.
A magvető példabeszédét csak az tudja helyesen értelmezni, aki hajlandó bekapcsolódni a mag hintésébe és a mag termésthozó életébe. Aki így tesz, az az egyedüli "jó" (Isten) életébe oltódik be. Egyszóval, minden körülmények között "jó földdé" lesz.
fl-gj