A szentévek történetében először történt meg, hogy a pápa más keresztény egyházak képviselőivel nyitotta meg az egyik szent kaput.

A pápa - jobbján George Carey canterburyi érsek,
balján Athanaziosz metropolita

A keresztény egységért tartott imahét első napján, január 18-án ökumenikus szertartás keretében történt ez a Falakon Kívüli Szent Pál-bazilikánál. Méltó ez a történelmi gesztus a népeket Krisztus hálójába egybegyűjtő Pál apostol lelki örökségéhez. Az ökumenikus szertartás a bazilika szabályos négyzet formájú, oszlopos előcsarnokában kezdődött. A római kúria négy bíborosa, 22 keresztény egyház és vallási közösség képviselői fogadták a pápát.

"Keletről és Nyugatról érkezett testvéreim, akik a történelemben az örök élet felé zarándokoltok: a mi Urunk Jézus Krisztus szeretete arra indít bennünket, hogy ne éljünk többé magunknak, hanem érte, aki érettünk született, halt meg és támadt fel. Szeretete közösségre hív bennünket és tökéletes szeretetre, túl bűneinken és megosztottságainkon. Szeretete megnyitja számunkra a kaput a bőséges életre, azért, hogy továbbadjuk azt minden teremtménynek a szó és a tett erejében, miként Péter, Pál, András és a hit többi tanúi tették."

Ezután az ökumenikus imahét Szent Pál-i szövegét olvasták felváltva hárman. Az újszövetségi kantikumot, az efezusi levél Isten kegyelmének bőségét magasztaló híres Krisztus-himnuszát először maga a pápa kezdte olvasni, majd a Metodista Világszövetség elnöknője és a finn ortodox egyház érseke folytatta:

"Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus atyja, aki Krisztusban minden mennyei, lelki áldással megáldott minket. Benne választott ki a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte… Benne vagyunk hivatva az örökségre, melyre annak végzése szerint lettünk rendelve, aki mindent akaratának szabad elhatározása szerint cselekszik. Ezzel magasztaljuk dicsőségét mi, akik már azelőtt is reméltünk Krisztusban. Benne kaptátok ti is a megígért Szentlélek pecsétjét, miután hallottátok az igazság igéjét, az üdvösségteket hirdető evangéliumot, és hittetek benne."

A felolvasás ilyen jellegű megosztása is Isten Igéjének közös hirdetését a katolikus egyház, az ortodox egyházak, továbbá a protestáns egyházi közösségek igeszolgálatban betöltött egységét jelképezte. Ezután kíséretével a Szentatya a szent kapuhoz vonult. Ezt követően a pápa jobbján George Carey canterburyi érsekkel, balján Athanaziosz metropolitával megnyitotta a szent kaput. Amint a hat kéz nyomásának engedve feltárult a két ajtószárny, a bazilikát zsúfolásig megtöltő hívek tapssal köszöntötték a történelmi jelentőségű eseményt. A pápa, az anglikán érsek és a konstantinápolyi ökumenikus pátriárkát képviselő metropolita letérdeltek a szent kapu küszöbére rövid hálaadó imádságra. Miközben a kórus azt énekelte: "Krisztus tegnap és ma, Kezdet és Vég, Krisztus Alfa és Omega, dicsőség Neki mindörökké", az evangéliumos könyvet felmutatták a négy égtáj felé. Először a pápa emelte magasba a négy evangélium díszes könyvét és kifelé fordulva a bazilikából felmutatta azt a híveknek, majd elsőként lépte át a szent kapu küszöbét. A testvéregyházak és egyházi közösségek három képviselője a három másik világtáj irányában mutatták fel az evangéliumos könyvet.

A szentévek történetében először fordult elő, hogy a pápa más egyházak és egyházi közösségek képviselőivel együtt nyitja meg a szent kaput. Ez a jelképes gesztus azt tanítja, hogy Krisztus az üdvösség egyetlen és közös kapuja, amelyen át kell lépnie minden kereszténynek. A kaputól a konfesszió oltárhoz vonuló körmenet Isten népét jelképezte a maga tágasságában és sokféleségében. Az egy kapun, Krisztuson átlépő körmenet, a világegyház püspökével, a pápával, a különféle ortodox metropolitákkal, főpapokkal, protestáns főpásztorokkal és lelkészekkel Isten zarándok népét idézte fel, amely hűséggel követte a körmenet élén magasba emelt evangéliumos könyvet. A bazilika főoltára előtt az egy ortodox diakónus a díszes aranyozott emelvényre helyezte az evangéliumok könyvét, amely Krisztus jelenlétét jelzi népe körében. Ezzel megkezdődött az ökumenikus szertartás utolsó része, az igeliturgia.

A pápa Szent Pál korintusiakhoz írt első leveléből vett idézettel kezdte homíliáját: "Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztség által." Krisztus imája, amellyel közvetlenül kínszenvedése és halála előtt fohászkodott az Atyához az egységért, minden ellenállásunk ellenére titokzatos módon továbbra is gyümölcsöt hoz - mondotta a Szentatya --, hiszen belőle fakad az ökumenikus mozgalom is. Ahogy a II. vatikáni zsinat tanítja: "A történelem Ura…, bőségesebben, mint valaha, árasztani kezdte napjainkban az egymástól különvált keresztényekre az önbírálat és az egység utáni vágyakozás kegyelmét." A keresztények egységéért végzett imahét ma kezdődik Rómában, ezzel a szertartással - mondta a pápa, majd így folytatta -- az volt a kívánságom, hogy ez egybeessen a népek apostolának szentelt bazilika szent kapujának megnyitásával, hangsúlyozva a szentév ökumenikus távlatát. Az új keresztény évezred elején, a kegyelemnek ebben az évében, amely arra szólít fel bennünket, hogy gyökeresebben térjünk meg az evangéliumnak, fohászkodjunk még buzgóbban a Lélekhez, könyörögve az egység kegyelméért. A Szent Pál nevét viselő bazilikában összegyűlve a különféle népek és nemzetek, egyházak és egyházi közösségek képviselői, úgy érezzük, hogy a népek apostola közvetlenül hozzánk intézi szavait: 'Mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztség által. Tudjuk, hogy még megosztottságban élő testvérek vagyunk, de határozott meggyőződéssel léptünk a Krisztus Testének teljes egysége felé vezető útra'" - mondta a Szentatya, majd evangéliumi "szent csókkal" köszöntötte a különféle egyházak és egyházi közösségek képviselőit, megköszönve jelenlétüket. Ez a találkozó újabb lépés a Lélek egysége felé, amelyben mindnyájan elnyertük a keresztséget. A megtisztító víz, az "élet vize" teszi lehetővé, hogy áthaladjunk az egyetlen kapun, amely nem más, mint Krisztus: "Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül. Krisztus üdvösségünk kapuja, amely a kiengesztelődéshez, a békéhez, az egységhez vezet. Ő a világ világossága, és mi arra kaptunk meghívást, hogy átvigyük ezt a világosságot az új évezredbe.

A II. vatikáni zsinat emlékeztetett rá, hogy a megosztottság nyíltan ellentmond Krisztus akaratának, botrány a világ szemében, és árt az evangélium hirdetése legszentebb ügyének. Lehet-e egy test megosztott? Lehet-e az egyház, Krisztus Teste megosztott? - tette föl a kérdést a Szentatya. -- Ebben a kegyelmi évben mindnyájunkban növekedjék annak tudata, hogy személyesen felelősek vagyunk a Krisztus misztikus teste történetét megjelölő szakadásokért. Ez a tudat nélkülözhetetlen ahhoz, hogy előrehaladjunk afelé a cél felé, amelyet a zsinat az egység helyreállításának nevezett, és ami nem lehetséges belső megtérés nélkül. Az ökumenikus mozgalom középpontja a szív megtérése, az életszentség, a személyes és közösségi ima az egységért. Ebben a Szent Pál tiszteletére épített bazilikában kérjünk bocsánatot Krisztustól mindazért, ami az egyház történelmében megakadályozta egységre vonatkozó tervét. Kérjük tőle, az élet, az üdvösség és a béke kapujától, hogy kísérje lépteinket, tegye tartóssá a már elért eredményeket - mondta a pápa, azt kívánva, hogy minden keresztény lelkiismeret számára legyen kötelező jellegű az ökumenikus elkötelezettség.

(VR/MK)