Még tavaly történt, a pápa lengyelországi látogatása során. Újságírók nem voltak jelen, így kimaradt a tudósításokból a jelentéktelennek látszó eset. Amikor a Szentatya szülőhazája észak-keleti részén, a Mazuri-tavak vidékén, a litván határ közelében pihenőnapot tartott, eszébe jutott egy negyven évvel előbbi kedves emléke. Egy kajaktúrája során betévedt a Milewski családhoz, ahol igen jóleső,friss pohár tejjel kínálták meg. Amikor a pápa ezt az emlékét említette, kísérői megkeresték a gazdát, aki ma is ugyanott lakik, hasonló egyszerű körülmények között, mint negyven évvel ezelőtt. Egyszer csak autók verték fel az út porát és váratlanul megjelent az egykori kajakozó Milewski gazda portáján, hogy együtt elevenítsék fel annak a pohár tejnek hűs ízét. A váratlan látogatás után Milewski gazda restelkedve mondta, hogy bizony nem jutott eszébe más, mint napi gondjai és idős kora keresztjei. "Ha tudtam volna, hogy a pápa jön hozzám, bizony készültem volna, mit illik mondanom neki." Aztán egy hét múlva felkereste őt egy környékbeli újságíró, akinek érdekes vallomást tett arról, milyen változást okozott életében a magas látogatás? "Egy életen át szegényen, ezen az eldugott helyen küszködtem s közben újra és újra az jutott eszembe, milyen semmire való élet az enyém. Legalább vittem volna valamire! De így? Mi értelme is volt az egésznek?" De most valami megvilágosodott. Lehet, hogy azért élek itt e poros út mentén, e kopott házban, hogy egy pohár tejet adjak valakinek, az erre tévedőknek?
Milewski gazda igen szerencsés ember. Nem azért, mert meglátogatta a Szentatya. Az csak felejthetetlen emléke marad neki és övéinek. Sokkal inkább azért szerencsés, mert ráébredt keresztény hivatására. Kiderült, hogy így szegényen, egy tehénkéjével is, vagy ha másképp alakul, egész gazdagságával is életének ugyanaz ad csak értelmet: az a bizonyos pohár tej, vagy pohár víz vagy jó szó. Amit nem szerzett, hanem adott.
Nem az teszi őt Valakivé, hogy mennyit birtokol, mennyit keres, stb., hanem amit ad.
De mindezt ne értsük félre! Nem a "tűrj békességgel" ismert leszerelő szaváról van itt szó, amit ugye annak idején "apát urunk papolt". Nem szabad belenyugodnunk Milewski gazda és megannyi más embertársunk szegénységébe, még kevésbé nyomorába. Éppen keresztény embernek kell szociális elkötelezettséggel élnie.
Milewski gazda nagy felismerése "csak" annyit jelent, hogy a külső körülményektől és szociális helyzetünktől függetlenül ragadjuk meg mindennap keresztény hivatásunkat egy pohár tej vagy víz, sőt akár egy pohárka bor mások felé nyújtásában.
Rosdy Pál