A názáreti "személyazonossága"

Jézus szombaton bemegy a kafarnaumi zsinagógába, és meggyógyít egy tisztátalan lélektől megszállt ember.

Zarándokok a kafarnaumi zsinagóga romjainál

A Jézus-hagyomány egyértelműen tanúsítja, hogy Jézus - bár kritikát is gyakorol --, aláveti magát a zsidó vallási szokásoknak. Nem szakit teljesen az Ószövetséggel, sőt arra építve fejti ki az általa hozott új üdvösségüzenetet. Az ősegyház az evangéliumok megfogalmazásakor nem véletlenül helyez hangsúlyt erre az igazságra. A pogányok megtérésével ugyanis egyre gyakrabban merült fel a kérdés, Jézus után mi szükség van még az Ószövetségre. Az evangéliumok e felszínes és elvető nézőponttal szemben hangsúlyozzák ki, hogy Jézus a zsidó várakozásokba mintegy "beleállva" hozza meg az újat, a végérvényeset. Ma is találkozunk szellemi áramlatokkal, amelyek szeretnék a kereszténységet teljesen leszakítani ószövetségi előzményeiről. Az igaz Krisztus-hívőnek, felismerve az ősegyház evangéliumokban kifejtett tanítását, helyes egyensúlyban kell látnia hitünk ószövetségi gyökereit és az arra épülő újat, ami Üdvözítőnkben nyert igazolást.

Ezt az újat hangsúlyozza az evangéliumi részlet, amely Jézus tanítását hatalomhordozónak értékeli, szemben az írástudókéval. Hogy mi ez az új tanítás, az evangélium egészéből válik nyilvánvalóvá. A lényege az, hogy Jézusban, szavaiban és tetteiben, közel jött az emberhez az Isten országa, uralma. Ez a hatalom és erő nem a korabeli felfogás mágikus vonalán valósul: nem a tanító szavak kimondásával, formulák ismétlésével remél hatást elérni. De nem is az emberi történelem hatalomfelfogásának szolgálatában áll. Ez az erő arra képesít, hogy a megtérő embert Istenhez közel vigye, a gonosszal szembeni küzdelmeiben segítse. Aki már küzdött a megtérés útján, aki már tapasztalta az emberi gyöngeségeket, de újra és újra átelmélkedi Krisztus tanítását és küszködéseiben ragaszkodik Megváltójához, az megtapasztalja a tanítás erejét. E lényegi mondanivalón túl, figyelemreméltó az az értelmezés, amely Jézus tanítását és annak erejét küldetéstudata oldaláról közelíti meg: míg az írástudók tanításukban elődeik tekintélyére hivatkoztak, arra, hogy hogyan értelmezték Isten szavát a korábbi tanítók, Jézus nem hivatkozik igazolásul az elődök véleményére. Ő isteni küldetése biztos tudatában, szelíd tekintéllyel értelmezi az élet dolgait. Ő a hiteles tanító. A mi korunkban, amikor megszűnik a hagyományok kötő ereje, sok ember tetszeleg magának azzal, hogy mindenfelé fordul és mint a méhek minden virágról gyűjtöget magának, éppen azt, ami neki tetszik. Ezért is van a nyugati társadalmakban viszonylag nagy hatása a keleti filozófiáknak. Nyilván van ezekben is sok tapasztalat és érték. De, aki Krisztushoz kötődik, annak látnia kell, hogy ő az Istentől küldött hiteles tanító. Minden egyebet, amit az élet tálal, az ő fényénél kell megítélnie. Számunkra Jézus nem egy az emberiség bölcs koponyái közül, ő a hiteles isteni küldött, akinek erővel szóló tanítása van. Kell, hogy az egyház hivatalos igehirdetői ennek tudatában legyenek. Nem jámbor szóformulákat kell mondaniuk, hanem a krisztusi tanítás erejét kell közel vinniük a közösséghez. Ez pedig csak saját hittapasztalatuk alapján érhető el.

Jézus korában bevett jelenség volt a démonűzés mind a zsidó, mind a pogány világban. Lefolyása hasonló modell szerint történt. A korabeli világkép sok betegséget is a démonok hatásának tulajdonított. Fontos volt a démon nevének ismerete, vitatkozás vele, kiűző formula (szavak ereje), amelynek hatékonyságáról meg voltak győződve. Az Újszövetség Jézussal kapcsolatban ritkán szól ilyenekről, mert hangsúlyozza, hogy nem a varázsformulák, hanem Jézus személye a kiűzés kulcseseménye. A jelen evangéliumi részletben hangsúlyt nyer a vita, mert így tudatosul, hogy ki igazából a Názáreti Jézus: Isten küldöttje, Isten Szentje. Az emberek még nem, de a szellemi szféra, a démonok is idetartoznak, már tudja ki ő valójában. Életünkben nem egyszer tapasztaljuk helyzetünk fenyegetettségét, emberi erőnkön, megoldási lehetőségeinken túllépő, támadó adottságok hatását. Ilyenkor várna az ember Jézustól csodás megoldást. Ennek lehetőségét nem lehet kizárni, de azt is látnunk kell, hogy Jézus csodái nem arra hivatottak, hogy a világ "rendjét" végleg helyreállítsák. Jézus csodáival nem teszi fölöslegessé az emberi gyógyítás, megoldáskeresés tövises útját. Az ő csodái jelek, jelzések, hogy az ember őhozzá fordulja találjon rá tanítása erejére, Isten országa hatékony közelségére. Ahogy a mai evangéliumi részletben sem a csoda áll a középpontban, hanem a tanítás, ami hatalommal, erővel bír.

Gál Endre
Fotó: Kipke