Udvardy József püspök úr halálhíre felidézte bennem azokat a ma már egyháztörténeti jelentőségű emlékeket, amelyek erős jellemét tanúsítják. Honnan tudok ezekről? Az egyik esetben újságíróként véletlenül szem- és fültanú voltam, a többiről hiteles forrásból értesültem.
Endrey Mihály püspök váci beiktatásakor a fogadáson Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke így üdvözölte: "Jó napot, Püspök Úr! De régen láttam!" Ez bizony megerősítette, amit tudni lehetett róla: nem vette igénybe az ÁEH "segítségét", és igyekezett elkerülni beavatkozásukat. Ezért Miklós Imre udvariasnak ható üdvözlő szavai nem nélkülözték az "ejnye-ejnye" felhangot. Mert Udvardy József útlevélkérelmeit is a szegedi Ibusz-nál adta be, mint minden állampolgár. Nem tartott igényt külön elbánásra. Amikor az egyházügyi hivatal egy alkalommal papok büntető jellegű áthelyezéseit kívánta, és borítékolva juttatta el Lékai bíboroson keresztül a névsorokat az illetékes főpásztorokhoz, ő megnézte a boríték tartalmát, majd visszaadta mondván: "Köszönöm, én tudom, hogy papjaimat hová helyezzem."
Amikor először jött amerikai püspöki delegáció Magyarországra, a programot persze ugyancsak az ÁEH határozta meg. Nem volt lehetőség a hozzászólásra. Udvardy püspök ezért bejelentette, hogy ő nem vesz részt a programban, hiszen aligha tekinthetők az amerikai főpásztorok a püspöki kar vendégeinek, ha nem a püspöki kar alakítja a programot.
Ő is, mint Apor Vilmos, "Isten és a történelem előtti felelősséggel" élt és teljesítette hivatását. Hogy mennyire nehéz volt, azt hosszú betegsége - mártíriuma - is bizonyítja. Köszönjük tanúságtételét!
R.P.