A harmadik éve kezdtük el a a szemináriumban: ekkor vitték el a szerzeteseket és akadályozták meg munkájukat. Ezen az őszön érkeztek meg Szegedre az állami rendelettel bezárt kalocsai szeminárium növendékei és tanárai. Köztük dr. Udvardy József is.

Komoly, de mégis derűs tanárra leltünk személyében . Míg a többiek "bizonyították", hogy az eddigi tanítás semmi, csak a kalocsai tanároké az eredményes, ő reális volt, igazságosan értékelte a teljesítményeket és pompásan tanított. És nem feledkezett el a lelkipásztori felhasználás lehetőségeire sem felhívni a figyelmünket. Határozott, puritán, meggondolt, mélyen hivő, fegyelmezett papot ismertünk meg személyében. Tantított tárgyán kívül szenvedélyesen érdekelte a Kalocsai Főegyházmegye története: egy-egy érsekről órákig tudott mesélni ez az egyébként szűkszavú ember.

Alapos tudásának egy részét Rómában szerezte, s Germenicum-Hungaricum jezsuita nevelése és az ott megszokott fegyelmezett, napirend szerinti élet mindvégig, még kései betegségében is elkísérte. Egyszer délután felkerestem, valamit elintézni valóval. Kezében a Zsolozsmáskönyv: "Nézze, brevizek", mondta, és ezzel véget is ért a látogatásom.)

Igen sajnáltuk, amikor érseke visszahívta plébánosnak a főegyházmegyébe. Pár évvel később annál jobban örültünk, amikor püspökként, apostoli kormányzói kinevezéssel visszatért Szegedre. Határozott, átlátható kormányzásba kezdett. Fegyelmet és munkát kért minden papjától. Nagy vitákba keveredett e nehéz években az Állami Egyházügyi Hivatal embereivel. Mindig volt érve, és nem egyszer nem tudtak neki ellenérvet felhozni. A püspöki karban a hitoktatás ügyét kellett képviselnie. Megszervezte a hitoktatási bizottságot, megoldotta az akkor lehetetlennek látszó feladatot: hittankönyv pályázat írt ki és a legjobb könyveket meg is jelentette. Nem kevés ütközése volt a hittan miatt állami vezetőkkel. Sok beadványa volt a visszaélések miatt, s néha el is fogadták, intézkedtek.

Mélyen átérezte a fiatalokkal való foglalkozás, a kiscsoportok létének fontosságát. Kiállt mellettünk, aki ezen a téren, minden ellenkezés dacára munkálkodtunk. Nem volt hajlandó büntetni, elhelyezni a fiatalokkal foglalkozó papokat, csak ha égetően szükséges volt, nehogy megvonják a működési engedélyüket.

Két-három találkozásunkra mindig emlékezni fogok. Behivatott Makóról: "Nézze, maga lesz a kispapok spirituálisa szeptembertől". Az ÁEH nem fog beleegyezni - válaszoltam. "Megpróbáljuk!" - mondta. A tanévnyitó tanári értekezlet napján érkezett meg az állami engedélyem.

Már bevonultam a szemináriumba, a lelkivezetési munkát elkezdtem és egy pár tárgyat tanítottam, amikor hivat. "Maga fogja a hodegetikát tanítani!" De nincs könyvem, nem tudom, hogy építsem fel… "Mondja el és mutassa be eddigi lelkipásztori munkálkodását".

Budapestről érkezett. "Nézze, menjen fel Pestre, Colasuonno érsek várja. Az Atrium hotelben, pontosan négy óra múlva" - mondta. "Miről van szó? - kérdeztem. "Majd meglátja". "Komoly dolog?" "Komoly dolog." Egy szóval sem említette, hogy utódjának akarnak felkérni, és majd kinevezni.

Nagyon tudott örülni minden eredménynek. Milyen sokszor elmondta: Gyulán körmenet volt a búcsún! - Szegeden, a Tátra téren számtalan nehézség ellenére felépült az a kis, modern templom. - Elkezdődött az egyházmegyei ifjúsági találkozók sora. - A Fogadalmi templom Szent Gellért oltára körül sikerült az üres mezők szekkóinak festése. - Vagy egyik másik történelmi könyvének kinyomtatása.

Nagy hatással volt rá minden római útja, a Szentatyával minden egyes találkozása. Örömmel mutatta az erről készült fényképeket. De kegyetlenül fájt neki, ha egy-egy papja kilépett, elhagyta a papi szolgálatot, vagy amikor papjait hirtelen ragadta el a halál. Ha ritkán mutatta is ki érzelmeit, belül megélt mindent, örült és szomorkodott, mérgelődött és feloldódott.

1987. július 4-én vettem át tőle az egyházmegye vezetését. Asztalnál néha volt egy-egy észrevétele, ő hogyan oldaná meg az aktuális problémát, de rögtön hozzátette "természetesen tegye úgy ahogy jónak látja". Néhány hónap telt el így, november végén egy reggel nem ment misézni. A szobájában találták, félig lecsúszva az ágyról, eszméletlenül. Lobbanékony természetét ismerve csodáltam őt, milyen türelemmel viselte több mint tizenkét évig tartó betegségét s vele járó keresztjét. Ilyen állapotban is naponta elmondta a zsolozsmát, tájékozódott a napi hírekben, lement sétálni, és vasárnaponként misézett (ekkor nem sétált, a kettőt egyszerre már nem bírta). "Imádkozom ám az egyházmegyéért!"

Jelmondata sokfelé fel volt írva: Crescamus in salutem!

Munkájával, imájával, egyenességével, irányt mutató jellemességével, szókimondásával, a nehéz időkben is megőrzött gerincességével, méltó társa a magyar püspökök között, Szent Gellértnek, a vértanú, boldog Apor Vilmosnak és a sok üldözést megért Mindszenty József bíborosnak. Az Örök Bíró jutalmazza őt az örökélet boldogságával.

Gyulay Endre püspök
Fotó: Koós Gyula