"Hemingway Santiagója, Nagibin Szavuskinja és Fekete Lutrája ugyanazt mondta el nekem, folytonosan túlmutatva a leírt eseményeken, felragadva egy-egy parányi mozzanatot a mindennapok történetéből és feltárva az emberi lélek betölthetetlen szomjúságát a lét szépségei után… írásaiban oly gyakorta ráérezhet az ember azokra a végső valóságokra és misztériumokra, melyek a hívő ember számára az élet értelmét, hitét, az elmúláson túlmutató reménységet jelentik."
Magyar Ferenc
"Fekete István műveiben az egész kozmosz szólal meg. És benne a megtisztelt és nagyra becsült ember. Ezt az embert a teremtet világ - növények, állatok, felhők, szelek s a szépségét kibontakoztató természet övezi körül. Két meghatározó vonása: mély humanista gyökérzete és szilárd erkölcsi tartása. Mély istenhite mellett ezek avatják hamisítatlan keresztény íróvá."
Szigeti Endre
Fekete Istvánt az Új Ember megjelenésének nagyon korai évében ismertem meg. Akkoriban novellái szinte hetente jelentek meg a lapban és kéziratait én gondoztam, illetve gépeltem le. Aztán később nagyon hosszú ideig én gépeltem regényeit és készítettem elő nyomdai leadásra. Ez számomra nem munka volt, hanem élvezet. Leadott kéziratai olyan tiszták és pontosak voltak, amilyen tiszta és megbízható ember ő maga is volt. Zárkózott ember volt, nagyon nehezen nyílt meg. Munkáin keresztül lehetett hozzá közelebb kerülni, ami az évek folyamán sikerült is. Így lehettem ismerője nagyon mély, szilárd Isten hitének, ami cselekedeteinek mozgatója volt.
Boér Blanka
Bár ma is őt - Fekete Istvánt - olvasnák kisiskolásaink a sok sekélyes, káros kiadvány, vagy butító tévé-videó-számítógép bámulás, játéktermekben lézengés helyett! Annak idején, a hatvanas években, az én korosztályom kisiskolás korában nagyon szerette könyveit, és csak szépet és jót tanult belőle. Állatregényei, vadász-halász történetei, a falu, az ember-természet, ember, állat kapcsolat valós és allegorikus értelemben is mélységesen igaz meséi generációkat tanítottak észrevétlenül erkölcsös életre, olvasásra és könyvszeretetre. Köszönet érte. Gazdaságát próbáljuk felfedeztetni gyermekeinkkel is!
Szerdahelyi Csongor
Ha a hegyen járok, az ő könyveit veszem elő. A polcon sorakoznak s az erdei levgőn, napfényben, árnyékban valósággal megelevenednek. Mondják (írják): az íróhoz szervesen illeszkedik a táj: együtt él vele, benne, írót táj (tájak) nélkül el sem lehet képzelni. Fekete István valamennyi műve (regénye, elbeszélése) ahhoz a "nagy tájhoz" kötődik, amely a mienk a határok között, de végülis a nagy természet benső, sokszor titokzatos világa. A nyelvét nagyszerűen értette, beszélte.
Ballagó idő. Ezt a könyvét mostanában gyakrabban forgatom. Az élet múlásával egyre azt az aranyfedezéket látom benne, amely egy Istenbe, természetbe feledkezett ír vára és oltalma. A bölcsességet, a tisztaságot, a magyar nyelv képiségének (általa sajátságosan, csupán őrá vallón) felmutatott ezernyi színét abba az egyetlen Centrumba gyűjtötte, ahonnan mosolyogva és aggódva szemléli az erdőket, mezőket…
Tóth Sándor
A világ rendje, az élet rendje -- irjon akár az állatokról, madarakról, ragadozó vadakról vagy éppen halakról, de ugyanigy öreg emberekről és fiatal, pubertás korú gyerekekről, Fekete István mindig az élet természetes rendjét vetiti elénk a maga egyszerűségében, nyilvánvalóságában. Mint egy szépen kötött halászháló a lenyugvó nappal szemközt emelve, olyan világos és tiszta képlet Fekete István világa. Mégis tévedés volna azt hinni, mesét mond nekünk, miközben mesél. Egy rövid elbeszélésben a görénycsalád sorsán keresztül az élet szigorú, kegyetlenséggel, fájdalommal, ám mégis természetességgel összeszőtt teljességét nyújtja. Nála is megjelenik a jó és a rossz, a kétely, ám mindezt -- ahogyan a parasztemberek képesek erre -- elfogadtatja szereplőivel és velünk, mert nem attól lesz emberséges a világ, hogy letagadjuk a benne meglévő rosszat, hanem attól, hogy tudjuk, hol van ennek a helye erkölcsi rendünkben. Milyen költőiséggel foglalja ezt prózaképbe a Téli berek végén: "Visszanézett még egyszer a ködös, messze náderdőbe, s most úgy érezte: nem hagy itt semmit, sem jót, sem rosszat, mert csak a szemét kell behunynia, és megzendül körülötte életének az az ideje, amelyben megsimogatta a napsugár, elöntötte a szenvedély, szélesen nevetett, és összetörten, sírva gyötrődött, miközben hol simogatta, hol szöges ostorral verte szívét, de a férfiak útjára terelte: a téli berek." Móra és Móricz -- a folytatásként Fekete István neve kívánkozik. Mint ahogyan az előbbiek, Fekete is mélységesen ismerte a magyar világot, a magyar néplelket, ezért képes többet, egyetemeset nyújtani műveiben. Ha franciának, angolnak, spanyol nyelvűnek születik, az ő szereplőin nő és okul a világ ifjúsága: Tom Sawyert, Hucklebery Finnt, Lasseit és Bambit Tutajosnak és Bütyöknek,Csikasznak és Bikficnek hivják.
Elmer István
"Feketének azért adatott meg az a kegyelem, mellyel átélte az állatok, a madarak, a tárgyak, az egyszerű lények belső életét, mert valóban egy volt velük, egy közös matériából és szellemiségből gyúrták az örök műhelyben őket."
Dénes Zsófia: