"Mind egyedül állunk a föld szívén" - írja a költő, s találgatjuk: mi ez a szív? Ki hogyan érzi: ha számára a szeretet súlya, leginkább eltalálja. Más az irgalom csöndjét választja, más a reménységét. Mindenképpen az, amely nélkül nem élhetünk. A szív: csomópont és teljesség, lüktető valóság, az áramlás biztosítója. Főerek mellett kicsi vezetékek hálózatában lüktető valóságunk e szívtől kapja megmaradását: az ajándékot, amely olyan, mint a források törvénye. Szerzője az isteni jelenlét, maga a Szív, a Forrás, akihez zarándokolni bármikor lehet, hogy megtanuljuk a lét alázatosságát.
(-h)