Ha volna olyan statisztika, amely számon tartaná a leggyakoribb karácsonyi sóhajokat, kéréseket, kívánságokat, beszédes történelmi vázlat állna össze idők folyamán ezekből a kívánságokból. Szerepelne bizony a listán az "egyszer jóllakni", meg a hajdani: "csak a békét megérjük, sose kívánok nagyobbat az élettől!", de gyorsan bővült a kívánságok választéka divatos új ruhákkal, frizsiderrel, színes tévé készülékkel, autóval, víkendházzal, külföldi utazással. És persze totó-lottó - vagy akármilyen -- főnyereménnyel. Mesterségem a fantázia, de elképzelni sem tudnék olyan aranykort az emberiségnek, melyben a karácsonyi Jézuska munka nélkül maradna.
A kívánságok tárgya függvénye valamelyest a kornak is. Megbízhatóan tükrözi, mi foglalkoztatja leginkább az embereket, milyen gondok, igények, örömök az emberek közérzetének meghatározói - a társadalom, a civilizáció állapotának sajátos tükörképe a mindenkori kívánságlista.
Az anyagiasság tükre - éppen a Szentestén? Hiszen a mai kívánságlistán keresve sem találni olyan holmit, ami nem megvásárolható; a kívánalmak teljesítését és házhoz szállítását fölötte elmésen leegyszerűsíthetné egy élelmes karácsonyi angyal: az igényekhez mérten kötegelt bankjegyeket kézbesítene, mely csomagocska nem törékeny, kis helyen elfér (?), veszekedés nélkül szállíthatná az illető angyal vasúton, buszon, villamoson is...
Tömegek a boltokban, az áruházakban, a pultok körül; a vásárlás forgatagával köszönt ránk évente december, az ajándékozás évada. Ilyenkor áldozunk legtöbbet az örömszerzés jegyében, s ha bármilyen butácska kívánság teljesítésével örömöt adhatunk, már önmagában ez szívmelegítő. De karácsonyi ünneprontás lenne, ha az ajándékozások lázában megfeledkeznénk arról, hogy az élet legnagyobb értékei csakis ingyen kaphatók, pénzért - bármilyen sok pénzért - csupán silány utánzataikat, hamisítványaikat lehet beszerezni.
Az igazi szeretet, az igazi szerelem, az igazi barátság, a hűség, a gondviselés csakis ingyen adható-kapható. Akinek mindezek hiányoznak az ingyenes eredetiben, ha teheti, vagyonokat hajlandó fizetni piaci hamisítványaikért is.
Kelendők a pótlékok, az ipari méretekben gyártott piaci áruk: szerelempótékok, barátságpótlékok, eszménypótlékok, a meleg emberi kapcsolat, az együvé tartozás pótlékai. S a póthitek, pótmozgalmak, pótforradalmak.
Csakhogy a pótlékok az eredeti értékek iránti éhséget és szomjúságot alig csillapítják. Meglehet, inkább növelik. Olvasom a karácsonyt illető ironikus toldalékot egy irodalmár cikkében: az "időzített szeretet" ünnepe.
Megbújik ebben a kajánkodó jellemzésben valamennyi igazság, de az érvényesség küszöbéig nem ér fel. Ahogy én látom, a karácsony egyre inkább a csillapíthatatlan - már pótlékokat is mohón fogyasztó - szeretetéhség ünnepe igen sok családban. Még inkább: családon kívül rekedve.
Meglehet, felelős ezért az irodalom is. Elgondolkoztató, hogy a zavartalan, tiszta örömökről, a sírig tartó szerelmekről, a családi boldogságról csak elvétve ejtenek szót éppen a java könyvek. Miért folyton csak a szenvedés, a nyomor, a boldogtalan házasság, a durva erőszak diadala... bukott forradalmak, vesztett csaták, soha nem teljesülő, emésztő vágyak, szerelmek, nyomasztó tragédiák. Miért csak a sötét színek keverése méltó a rangos palettához?
Igaz, sokkal-sokkal keményebb alkotói próbatétel a boldogság művészi rangú megragadása, mint a boldogtalanságé. Katartikus, művészi erővel ábrázolni családi boldogságot csak kivételes tehetség képes, pedig ráéhezne olykor a bomló, szétzüllő családok, gyűlölködésbe fordult szerelmek, torzsalkodó, sérült emberek történeteivel bőven ellátott olvasó.
Érzelmi kultúránkban terjengenek a fehér foltok, leginkább éppen a mindenkit élethosszig érzékenyen érintő, sorsokat eldöntő, intim belvilágunkban, a házasságban, a nemek együttélése körül. Talán, mert érzelmi "tananyagunkban" a modern irodalom, a modern művészetek alkotásaiban sem rajzolódik ki a ma érvényes térkép ezekről a fehér foltokról.
Kerülik az ügyeletes felfedezők. Érzelmi világunknak ezeket a magas fennsíkjait nemigen ostromolja a java irodalom, a java művészet.
A pillanat csúcsait inkább. Az évtizedek magas fennsíkja - fehér folt. S az ember, aki egyre nagyobb, immár határtalan területeket hódít meg a csillagvilág makrokozmoszából s az atomvilg mikrokozmoszából, és ott bámulatos biztonsággal térképezi föl a fehér foltokat - vaksin és gyámoltalanul bolyong civil mindennapjaiban, érzelmeinek forrásvidékén.
Megbízható iránytű híján?
(A szerző Kossuth-díjas író.)