...hogy magyar anyanyelvükön
imádhassák az Istent
Jean-Claude Périsset bukaresti nuncius Szatmárnémetibe október elején sajtótájékoztatóján válaszolt a moldvai csángó magyarok anyanyelvű templomi szolgálataira vonatkozó kérdésre is. Meglepő véleményét - a magyarországi és erdélyi sajtóval együtt - közreadta az Új Ember is (november 7.) A nuncius kijelentette, hogy "csángó probléma nem létezik." Magyarázatképpen hozzáfűzte: lehet, hogy a csángók valamikor a magyar néphez tartoztak, azonban a körülmények a román nyelv használatára "kényszerítették" őket. Elmondta azt is, hogy személyes élmények nélkül állítja mindezt, mivel még nem járt a moldvai csángók között, de megígérte, hogy el fog menni hozzájuk és tanulmányozza a helyzetüket.
Ez a látogatás viszonylag hamar, december elején megtörtént. Ugyanis a meghökkentő állítás élénk tiltakozást váltott ki a csángók ügyét szívükön viselő magyar írók, újságírók körében, de éppen így a moldvai csángó településeken is. A csángók és erdélyi valamint magyarországi barátainak csalódottsága magától értetődő, hiszen magyar értelmiségiek, papok, püspökök több mint két évszázadon át - a tudós, könyvtáralapító gyulafehérvári püspök, Batthyány Ignác gróf 1787-ben kelt levelétől kezdve, amelyet VI. Piusz pápához intézett - újra és újra megismételték egyéni és testületi kérésüket, hogy a letelepedésük óta katolikus hitükhöz mindig hűséges csángók magyar anyanyelvükön imádhassák az Istent. A csángó sors lassan azonos lett a szülőföldi száműzetéssel, nyelvtiltással; a moldvai csángók csak a csíksomlyói búcsúkon élhették ki lelkük teljességét. Ez az állapot maradt fenn - talán egyedül itt a világon - a második vatikáni zsinat után is, amelyen minden nép visszakapta a maga nyelvét, hagyományait.
...hogy magyar anyanyelvükön
imádhassák az Istent
Biztatás merítettek az őseik anyanyelve mellett kitartó moldvai csángók abból a kezdeményezésből is, amely egy katolikus diplomata-pap, Nicola Girasoli pápai káplán nevéhez fűződik: több ízben is európai utazáshoz segítette a csángók képviselőit, kisebbségkutató alapítványának támogatásával, és kiváló taktikai érzékkel küzd a csángó kérdés "európaizálásáért" vagyis azért, hogy a csángók ügye végre az egész világ figyelme elé kerüljön, és a moldvai csángó-magyarok templomaiban és iskoláiban megszólaljon a családi otthonokban féltve őrzött magyar nyelv.
Természetes, hogy a Girasoli atya példája határozott fellépésre serkentette a moldvai csángókat, s így nemcsak erdélyi és budapesti értelmiségiek, de csángóföldi falusiak is vitába szálltak a bukaresti nuncius érvelésével. Talán a történelemben először mertek aláírni egy ilyen tiltakozást.
Jean-Claude Périsset érsek pedig meghallotta a csángó hívek hangját. Meghívást küldött a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének tizennyolc tagjához és a bákói esperességen találkozott velük. Pusztina, Klézsa, Lészped, Forrófalva, Nagypatak, Trunk és Szabófalva csángói képviseltették magukat a megbeszélésen. Érdemes figyelnünk, a déli csángók mellett, Szabófalva jelenlétére, mivel az a hiedelem járja, hogy ez már javarészt elrománosodott település. A beszélgetés során tisztázódott, hogy a sajtó félreértelmezte a nuncius szatmárnémeti nyilatkozatát. Csicsó Antal, a csángó magyarok szövetségének elnöke nagy eredménynek tartja a találkozást, különösen annak örvend, hogy az érsek felajánlotta a közvetítést az anyanyelvükért harcoló csángók és a magyar nyelvet mindenképpen ellenző iasi püspökség között. Duma András, a szövetség klézsei elnöke igazi főpapnak nevezte a nunciust, aki a dolgoknak csak egyik oldalát ismeri, de ezek után behatóan tájékozódni fog, és a jó Isten segítségével a csángók anyanyelvükön imádkozhatnak.
Ez pedig a II. vatikáni zsinat határozatainak további teljesedését fogja jelenteni; egyebek között a hívek fokozottabb részvételét az egyház életében, sorsuk irányításában.
Beke György