Az adventi idő a remény, a várakozás, a készülődés ideje. Jézus születése előtt a próféták tartották életben a reményt: "Várjatok! Biztosan eljön a Messiás. Készüljetek fogadására!" Az esszénusok - olyan ószövetségi szerzetesfélék - a világtól elvonulva edzett életet éltek és harci gyakorlatokkal készültek a Szabadító jövetelére. "Ha itt lesz, legyen neki mindjárt egy "kommandója"! - gondolták tévesen. Az egyszerű nép pedig csak reménykedett és várakozott. Keresztelő János ütötte meg azután a helyes készülődés alaphangját: "Szeressétek Istent őszintén! Legyetek emberségesek egymással!" És az Isten Fia végül is eljött. "Közöttünk sátorozott" - ahogyan János apostol írja (Jn 1,14).
Isten tehát nemcsak megteremtettet a világot. Nem azt mondta, hogy itt az életteretek, éljetek benne, aztán majd meglátom mit hoztok ki belőle. - Nem! Hanem maga is beletestesült. Az Isten Fia közösséget, szolidaritást vállalt teremtményeivel. Mint a többi ember, először magzatéletet élt, azután megszületett, ácsmesterként dolgozott, vándortanítóként rótta Palesztina köves útjait, végül szenvedett, meghalt - de föltámadt. Életének tényeivel ezt üzeni: "Átéltem én is ünnepeiteket, hétköznapjaitokat, örömeiteket, bánataitokat, szenvedéseiteket, és halálotokat - de bemutatom a jövendőtöket is nektek, a boldog föltámadást. Irányt mutattam nektek! Kövessetek!
A te életed adventje, és a többi fiatalé most folyik, most pereg le. Hiszen többnyire fiatal korban dől el egy egész élet sorsa: boldogsága, vagy boldogtalansága. Ekkor lehet könnyen jó irányba elindulni, jó vágányra állni, és sajnos ugyanilyen könnyen a rosszra is. Mint ahogy az első adventkor történt - úgy van veled is: bele akar testesülni Krisztus az életedbe! Bele akar testesülni a szavaidba, tetteidbe, gondolataidba, vágyaidba, törekvéseidbe... És vele együtt bele akar testesülni az életedbe az igaz, a jó, a szép, -- maga a boldogság. Voltaképpen Jézus egy nagy alkotásra hív: "Alakítsd ki magadban az igazi embert, a boldog embert!" - Ez egy nagy küzdelem. És nem is megy gyorsan, -- de megéri!
Tudom azt mondod: "Olyan gyenge vagyok! És annyian hatnak rám. Ki tudja milyenné leszek?" Először is Jézus veled van! Nem nézi tétlenül igyekezeted, talán verejtékes küzdelmedet. Csak éppen nem dolgozik nélküled. Kell a te igyekvésed, hogy az ő kiegészítse. Meg aztán tudni kell, miből lesz a "cserebogár". Vagyis ismerni kell a jó és a rossz belénk rögzülésének mechanizmusát. Tudnod kell, hogy a totális szabadság csak álom. Valóban rengetegen hatnak rád és sokszor észrevétlenül. De te megteheted azt, hogy a jó hatásokat fölerősíted, a többit pedig gyengíted. Ebben áll tulajdonképpen a szabadságot. Gondold el, hogy egy zenekarban különböző pontokon helyezték el a mikrofonokat. Ha a központban én kezelem a "keverőt", felerősíthetem a vezérdallamot és színezem azt a hangszerek nekem tetsző gyengébb vagy erősebb hangjával. Erre mindenkor figyelek és helyesbítem, ha eltolódik rossz irányba.
Ha tehát én keresem a jó (jézusi) hatásokat és biztosítom, hogy életemben mindig az legyen a "vezérszólam", akkor voltaképpen újból és újból a jó (Jézus) mellett döntök. Viszont tudnod kell, hogy mindenki olyanná lesz, amilyenné sorozatos döntéseivel alakítja magát! -Tudatosan törekszem a Jézus által bemutatott jóra! Nem engedem, hogy a hétköznapi teendők között ez a törekvésem elmerüljön. Ha rárakódnak egyéb rétegek, kiemelem alóla és újból az elsők közé teszem. Ez nem annyira idő és energia dolga, hanem a sorrendé, a besorolásé.
És ne hidd, hogy az ilyen döntések mindig nehezek lesznek. A reflexek kialakulásának közismert törvényszerűsége szerint a többször ismételt cselekedetek mind könnyebbé és könnyebbé teszik a helyes döntéseket és azok megvalósítását is. Így a jó vezérszólammá lesz az életedben és kialakul a boldogság, Isten akarata szerinti szimfóniája. Ha valaki nem dönt a jó (Jézus) mellett, akkor is döntött: mulasztással a rossz mellett. Mert a hasznos növényt ültetni és ápolni kell, a gaz - sajnos - magától nő. És ha ezt sorozatosan teszi, megizmosodik benne a rossz, minden következményével együtt.
Ezért a mostani advent, de egész fiatal életed ne legyen tétlen várakozás, ne legyen ábrándozás az engem kényeztető Istenről és a kényelmes életről. Nem vagy kapós menyasszony, aki válogat a kérők között és ezek között a kérők között ott van az Isten is, a jó is, meg a boldogság is. Hanem neked kell a fiatal életedet valami boldogító nagy cél (mi keresztények azt mondjuk: Jézus személyének a szolgálatába állítani, sok munkával, küzdelemmel. - Kezd el! Vagy ha elkezdted már, folytasd nagy lendülettel!
Erdővégi