II. János Pál pápa ez év október 1-jén az európai földrész társvédőszentjei közé három új szentet, három nőt nevezett ki. Európa eddig három szent, Nursiai Benedek (V-VI. század), a nyugati szerzetesség atyja és a két fivér, Cirill és Metód (IX. század), a szlávok apostolai égi oltalma alatt állt. Most Svédországi Szent Brigitta (XIV. század), Sienai Szent Katalin (XIV. század) és Boldog Edith Stein (XX. század) is melléjük került. Miért éppen őket jelölte ki a pápa? A tévé "Spektrum" nevű csatornáján vetítettek egy japán kisfilmet, "Élő kincseink" címmel. Idős japán emberekről szólt, akik tudnak valamit, amit ma már csak kevesen ismernek. A japán kormány életjáradékot ad nekik és lehetővé teszi, hogy dolgozzanak és tanítsanak, mert kincsek ők, akik a múltat, annak értékeit jelenvalóvá teszik. A katolikus egyház élő kincsei a szentek. Igen, élők, mert az egyház térben és időben is egyetemes élő közösség. Az ő életük, tanításuk örök példát ad mindnyájunknak, bárhol és bármikor éljünk. "Csak" adaptálnunk kell a saját korunkra és helyzetünkre életük tanítását, hiszen ők is ezt tették: Jézus, Isten- és emberszeretetét követték, és az előttük élt szentek életéből is merítettek. Például Edith Stein filozófus (Terézia Benedikta nővér) hosszú vívódás után Avilai Szent Teréz írásai nyomán lett keresztény és katolikus, majd karmelita apáca. Szent Teréz példaképe pedig Sienai Szent Katalin volt.
A történetírás az ókortól a fejedelmek, királyok, császárok, hadvezérek tetteit, életét örökítette meg, egészen az újkorig. A kereszténység kezdte - illetve részben az ószövetség is - tisztelni, követni a nem hatalmi helyzetben lévő embereket is, életük példájáért. Először a vértanúkat, majd a Krisztus követésében hősöket is: őket nevezzük boldogoknak és szenteknek. Ebben soha nem tettek különbséget nők és férfiak, szegények és gazdagok, tanultak és tanulatlanok és a különböző anyanyelvűek között. (Ebben is mindig megmutatkozott az egyház katolicitása, egyetemessége.) Más volt a helyzet az egyháztanítók (egyházdoktorok) és az egyes országok védőszentjei tekintetében. Szinte elképzelhetetlen volt, hogy ezeket a "pozíciókat" női szentek töltsék be. Egyetlen kivétel Mária, Jézus édesanyja volt. Az első női egyháztanítókat, Avilai Szent Terézt és Sienai Szent Katalint 1970. szeptember 27-én VI. Pál pápa "nevezte ki". (Azóta már Lisieux-i (Kis) Szent Terézt is egyházdoktorként tisztelhetjük.)
S ki volt az első szent, az első egyháztanító, egyházdoktor, az egyház védőszentje? Az, aki először mondott igent Jézusra, majd Jézusnak: Mária. Mária az Istentől szeretett, valószínűleg ezt jelenti a Mirjam név. "Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint" (Lk 1,38), mondta a názáreti lány Gábriel angyalnak, s ezzel új korszak kezdődött az emberiség életében. Az ember igent mondott az isteni tervre.
(folytatjuk)
F. Zs.