Jól tudjuk, hogy az egykori értékes fogalmakat megpróbálta elkoptatni és devalválni az idő, a mai korszellem. Így került sokak számára az avitt kacatok közé a családi érzés és kapcsolat, a tiszta szerelem és barátság, valamint a felebaráti szeretet. A jelenkor, miközben élettempóját, materiális igényeit már-már elviselhetetlenül felfokozta, merőben elfeledkezett a fent említett értékek és fogalmak pótolhatatlan voltáról, lelket gazdagító és nemesítő hatásáról.

Az elmúlt időben a televízió egyik adásában színművészek nyilatkoztak egy határozottan föltett kérdésre: hány barátjuk van, akikre fontos titkokat is rábízhatnának - a felelet többek részéről lesújtó volt! Egy amerikai felmérés szerint átlagosan "négy és fél" baráttal rendelkezik egy ott élő férfiember élete során. A hazai művészek számára még ennyi sem akadt, legföljebb egy vagy kettő. (Ezt is csak hosszas töprengés után vállalták.) E sorok írója - bizonyára nem egyedülállóan - szinte elképedt ettől a közléstől és számadattól. Diákéveimtől kezdve számos közeli, máig virágzó barátságot ápolok, amelyek az idők folyamán harmonikusan kiegészültek munkatársi vagy társaságban szerzett közeli kapcsolatokkal, érdemes barátokkal.

S mindez nem csak puszta rokonszenv vagy "kellemes ismeretség" illúziója, hanem olyan kipróbált, kétoldalú kapcsolat, melyben egymás megbecsülése, szeretete és segítése konkrét valósággá emelkedik. Közös örömök, a nehéz időszakokban mély együttérzés és lelki támasz; anyagi vagy erkölcsi segítségnyújtás: nem ritka jelenség párhuzamosan haladó életünkben.

Az együtt átélt öröm és bánat, az őszinte kézszorítás mögött meghúzódó "eszmei fedezet", amely egy-egy valódi barátságot fémjelez, sok mindenért kárpótolja a mai kor sokszor és sok mindenben csalódó emberét. Segít átvezetni a nehéz korszakon, egyéni létünk súlyosabb sorsfordulóin is. (Egyéni szerencsém, hogy idős korom ellenére még az elmúlt, közeli években is komoly, kipróbált barátokra tehettem szert, amikor már sokkal kötöttebb létformába kényszerül az ember.) A keresztény lelkület kiváltképp nyitott a barátságra, igényli azt a nemes érzületet, mely jelentősen hozzásegít életünk szebbé-jobbá tételéhez, s a krisztusi út mentől kiteljesedettebb igényléséhez és követéséhez.

Szeghalmi Elemér