Meseszép korallfa

A pillangósvirágúak családja rengeteg feltűnő virágú fajjal büszkélkedhet, és ezek között is előkelő helyet foglalnak el a korallfák.

A korallfák (Erythrina) trópusi és szubtrópusi vidékekről származnak, Indiától Dél-Afrikán át Brazíliáig mindenhol megtalálhatók. Az európai kertészek csupán néhány évtizede ismerkedtek meg vele, elsősorban cserepes virágként, holott az ausztrál bennszülöttek már sok évszázaddal ezelőtt tisztában voltak a növény kérgének és gyökerének nyugtató hatásával, leveleit pedig főzelékként fogyasztották.

A húsz fajt felölelő Erythrina virága igen változatos mind alakját, mind színét tekintve: attól függően, hogy trópusi vagy szubtrópusi vidékről származik, valamint attól, hogy az adott helyen milyen madarak végzik a beporzást, rafinált alakzatokat képes ölteni. Az egyes virágok virágzatba tömörülnek, amely a bohóc csörgősipkájára emlékeztet. Skarlátvörös, csillogó szirmaival nemcsak a madarakat vonzza, hanem a fényképezőgép lencséjét is. Az Ausztráliában honos, lombja miatt denevérszárnyú korallfának nevezett fajt színpompás papagájok porozzák, és lenyűgöző látványt nyújtanak az amúgy is feltűnő virágú fán.

A zöldborsóhoz hasonló hüvelyben fejlődő magok csábítóan kelletik magukat. Fajtól függően lehetnek fényesbarnák, de akad papagájt utánzó színű is: a csillogó, fekete magköpenyt mélypiros folt díszíti.

A korallfa szaporítása végtelenül egyszerű. Csaknem mindegyik mag kicsírázik, ha ismerik a fortélyát. Előbb le kell forrázni, hogy a maghéj felpuhuljon. Tizenkét óra elteltével a mag szemmel láthatóan megduzzad a vízben. Ezután homokkal kevert nyirkos tőzegbe kell vetni 1 centiméter mélyre. A csírázáshoz sok párára és melegre van szüksége. Az előbbit úgy lehet megteremteni, hogy a vetőedényt üveglappal fedik. Ha radiátor fölött vagy melegtalpon csíráztatják, két hét alatt kibújik a növényke. Ekkor kissé félre kell húzni az üveglapot, hogy friss levegő is érje a földet. Hamarosan kifejlődnek ovális, fűzöld levelei, amelyek hármasával helyezkednek el a levélnyélen. Némely faj szára tüskés, ezért óvatosan kell bánni az átültetéskor. Végleges földje legyen tápanyagban gazdag és jó vízáteresztő.

Tavasztól őszig kint lehet tartani napos erkélyen vagy a kertben, és csupán októberben kell bevinni a lakás világos, hűvös helyiségébe. Ekkor általában elveszíti lombjának nagy részét, ezért az öntözést is mérsékelni kell, december-januárban pedig egyáltalán nem kaphat vizet. A nappalok hosszabbodásával ismét kilombosodik. A növényt rendszeresen kell metszeni, hogy minél több új hajtás fejlődjék rajta: ezek végein fognak a virágok megjelenni a növény hároméves korától. A bokor végleges mérete nem haladja meg a leánderét, feltéve, hogy közepes méretű dézsában nevelik.

Szöveg és kép:

Lovas Katalin

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu