Csak közösségben adatik megoldás...

A közjó az egyház társadalmi tanításában

A konferenciák arra jók, hogy... nehéz befejezni ezt a mondatot, hiszen nemegyszer tapasztalhattuk már, hogy egy-egy tudományos (vagy annak szánt) tanácskozásnak nem lett komolyabb következménye. Mindazok a meglátások, régi-új gondolatok, amelyek megragadják, lelkesítik vagy megerősítik egy-egy konferencia hallgatóságát, a levegőben maradhatnak, ha a "közösbe adott" tudással felvértezve nem igyekszünk átformálni életünket. Ez az üdvös félelem mindenkor joggal kísérhet bennünket, ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy a közösségeinkért viselt felelősségünk, azaz a politika szélesebb értelme valamennyiünktől megköveteli, hogy feladataink és problémáink felismerése és jó kezelése érdekében többek között tisztázni kell alapvető fogalmainkat. Mindez nem fölösleges időtöltés, hanem a hatékony és megfontolt cselekvés előfeltétele.

A közjó témájával kapcsolatban erre tettek kísérletet az előadók február 28-án egy budapesti konferencián, melyet a Konrad Adenauer Alapítvány támogatásával a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Szent István Társulat rendezett.

A közjó az egyház társadalmi tanításában - a tanácskozás címe által jelzett téma tömören is terjedelmes kifejtése elolvasható a közelmúltban magyarul is napvilágot látott kompendiumban, melyet a konferencia résztvevői a célul kitűzött közös gondolkodás alapjának tekintettek, hogy aztán minél mélyebben láttassák a közjót a családbarát társadalom, a szolidaritás és a verseny, valamint az ember és a természet viszonylatában.

A fogalmi alapvetés feladatát végezte el megnyitó előadásában Erdő Péter bíboros, aki többek között a közjót, azaz a minden irányban - tehát a személy és a közösség felé - megvalósuló igazságosságot veszélyeztető három rendszeres elvi nézőpontról: a szélsőséges liberalizmusról, a kollektivizmusról, illetve az önzés ideológiáiról szólt, melyek a jelenben is igen komoly kihívást jelentenek a keresztény emberképet vallók számára.

A családról szóló előadásában Benkő Ágota, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének volt elnöke a nyugtalanító helyzet szemléltetésére a végvári harcok képét villantotta fel, jelezve, hogy Magyarországon jelenleg nincs átfogó elképzelés a társadalom alapsejtjének megerősítéséről. Egyben hiányolta a kereszténydemokrata eszméket életre váltó cselekvés és az egyház társadalommozgósító képességének hatékonyságát. Ennek okait keresve beszélt arról, hogy a hivatalos óvatoskodás, a tehetetlenség érzése nemegyszer eltereli és elrekeszti a cselekvésre kész, segítő erőket.

Bod Péter Ákos egyetemi tanár a szolidaritás és a verseny kapcsolatáról gondolkodva a pénz megjelenésével személytelenné váló - a részt vevő feleket térben és időben egymástól elválasztó - gazdasági életről szólt. Kitért arra, hogy a piacgazdaság és a magántulajdon nem egészen azt jelenti, amit ezekkel kapcsolatban a mai hazai gyakorlat mutat. A modern pénzgazdaság közösségi vonatkozásának hiányára célozva utalt az egyház társadalmi tanításának egyik jelentős alapgondolatára, mely szerint a magántulajdon felelősséget is ró az emberre - a minket körülvevők életéért is.

Csaba László egyetemi tanár a szociális piacgazdaság életképességéről tartott előadást, melynek kulcsszavai közt - például a kötelességtudat vagy a következő nemzedék érdekeinek szem előtt tartása - jelen létünk hiánybetegségei köszönnek ránk. A közös újragondoláshoz nélkülözhetetlen az egymás iránti tisztelet sugallta párbeszéd, melynek még az alapjai sincsenek meg a mai Magyarország különböző politikai nézetű csoportjai között - fogalmazta meg diagnózisát Dabóczi Kálmán, az Altern Csoport tagja. - Pedig értékközösség nélkül nincs normális demokrácia - tette hozzá a fiatal közgazdász, aki a társadalmi problémák megoldásával, enyhítésével kapcsolatban a civil szféra megerősödéséről, a kisközösségi "parastruktúrák" jelentőségéről is beszélt.

Harsányi Ottó ferences, Lányi András és ifj. Zlinszky János egyetemi docensek a konferencia befejező részében a teremtett környezet iránti felelősségről osztották meg gondolataikat a jelenlévőkkel. Ezen a téren különösen igaz, hogy a fogalmak tisztázásánál tartunk. A katolikus egyház részéről ugyan születtek már hivatalos állásfoglalások, a kompendium is külön fejezetben foglalkozik ökológiai kérdésekkel, de a gyakorlati alkalmazás a gyerekcipővel való ismerkedésnél tart. Pedig a környezeti katasztrófa mérsékléséhez - Lányi András szerint ennél többre már nem gondolhatunk - cselekvésre volna szükség. A politikai egyetértés elkerülhetetlen - de lehetséges-e? - fogalmazta meg a kérdést az előadó, hozzáfűzve: az ember számára csak közösségben adatik megoldás.

Szigeti L.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu