 |
 |
 |
 |
2008.03.07
|
Megjelent
a Testvérek márciusi száma! |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
Halálig hűséggel Emlékmorzsák Gergely Ferencről
Tíz éve, 1998. március 18-án hunyt el Gergely Ferenc orgonaművész, aki hatvanhét éven át látta el a pesti ferences templom egyházzenei szolgálatát. A kiváló orgonista, karnagy, kántor, zeneakadémiai professzor 1989-ben II. János Pál pápától megkapta a Nagy Szent Gergely Rend civil lovagja címet. A rendszerváltozást követően itthon 1992-ben Liszt-díjjal, 1994-ben pedig Kossuth-díjjal ismerték el művészi és tanári munkásságát. Tanítványainak sorába tartozott Áchim Erzsébet, Ella István, Fassang László, Hock Bertalan, Lehotka Gábor, Király Csaba, Trajtler Gábor és Virágh András is. Koloss István zeneszerző, a Szent István-bazilika orgonistája Gergely Ferencről, a pedagógusról és a későbbi művésztársról egyaránt őriz emlékeket. - Hihetetlen zenei képességekkel, nagy fantáziával megáldott tanár volt. Sokat tanultam tőle, különösen abból, ahogy megszólaltatott egy-egy művet. Példátlan muzikalitás és színes előadásmód jellemezte. A másik, amit elleshettem tőle: az improvizáció. A rögtönzés egyik legnagyobb mestereként tartották számon. Zeneszerzői munkásságomra is hatott. Szívesen és gyakran játszotta műveimet, folyamatosan inspirált, új darabok írására ösztönzött. Valójában ő ismertette meg velünk a XX. századi francia orgonazenét. A háború után nem - vagy csak nehezen - jutottunk hozzá kottákhoz, neki azonban megvoltak Vierne, Dupré, Langlais, Messiaen és a kor más nagyjainak művei. Olivier Messiaen 1947-ben Budapesten járt, kurzust tartott a Zeneakadémián. A jelenlévők megkérték, hogy játsszon valamit a Felszállott a páva témájára, mondván: bíbelődjék csak el a mester a magyar pentatonos dallammal. Messiaen azonban kiszúrt a hallgatókal és visszadobta a labdát. Erre izgatott tanácskozás kezdődött, végül az egyetlen igazán jó rögtönzőt, Gergely Ferencet lökdösték ki a pódiumra, aki egy szédületes improvizációt adott elő. Élete végéig hűségesen, szívvel-lélekkel látta el kántori feladatait a ferenceseknél - sőt, egy ideig az Egyetemi templomban is. Mi, orgonisták rendszeres vasárnapi programként, a miseszolgálat befejeztével beültünk az »Apostolokhoz« beszélgetni. Ott hallgathattuk a nagy öreg, Harmat Artúr és Feri bácsi történeteit... Kedves emlékeim közé tartozik a pécsi zenei találkozó, amikor a rendezvény záróakkordjaként az akkor nyolcvankét éves Gergely Ferenccel és Lantos Istvánnal az orgonához ültettek a szervezők, hogy rögtönözzünk valami »hatkezes-hatlábast«. Felejthetetlen élményt nyújtott a közös játék... Mindig odafigyelt a tanítványaira, látogatta a koncertjeinket. 1998 januárjában még ott volt a Deák téri hangversenyemen. Aztán elesett a ferencesek kórusának lépcsőjén, combnyaktörést szenvedett, ami hozzájárult rövidesen bekövetkező halálához. Művészként, kántorként, tanárként és emberként is hatással volt rám. Példaképemnek tartom. Pallós
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
