Homíliavázlat

Isten nem "ugrik rögtön"

A mai evangélium tanúsága szerint Jézusnak voltak barátai, olyanok, akik nem tartoztak az őt folyamatosan követő tanítványi körhöz. Bensőséges kapcsolat fűzte Lázárhoz és a két nővéréhez is. Az ember olykor elgondolkodik: ki is lehetett ez a Lázár, Jézus barátja... Milyen lehetett ez a kapcsolat? Én lehettem volna-e Jézus barátja?

Jézusnak ez a kedves barátja immár halálos beteg. Alig indultak el az üzenetvivők Jézushoz a súlyos betegség hírével Betániából, Lázár meg is halt.

A 6. versnek nagyon fontos mondanivalója van: Jézus nem indul azonnal barátjához, pedig a nővérek üzentek érte. Isten nem "ugrik rögtön" a mi kéréseinkre, nem teljesíti rögtön azokat, talán mert valami fontosat akar nekünk ez által a megvárakozatás által is tanítani. Amikor Isten késik a segítségnyújtással, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy magunkra hagyott minket, nem törődik az életünkkel. Ez azonban soha sincs így, bizonyítja a mai evangélium.

A választott nép a pusztai vándorlás során - mikor Isten nem teljesíti rögtön kérését, nem oltja szomját - fellázad ellene, pedig ez a hűség ideje. Isten mindig meghallgatja kéréseinket, de nem akkor és úgy teljesíti, ahogy azt mi elgondoljuk. Lehetőséget ad és tanít is közben a hűséges szeretetre. Mikor Jézus végre megérkezik, a nővérek a szemére vetik: "Ha itt lettél volna (ha idejében elindulsz), nem halt volna meg a testvérem." Komoly szemrehányás ez. Jézus nem sértődik meg. A meghitt, szeretetteljes kapcsolatban helye van a perlekedésnek, amely különbözik a vádaskodástól. A zsoltárokban is nem egy helyet találunk, ahol a zsoltáros perlekedik Istennel (lásd 119. vagy a 143. zsoltár). Maga Jeremiás próféta is perlekedik: "Rászedtél, Uram, és hagytam, hogy rászedj" (Jer 20,7).

Lázár immár négy napja halott. A zsidók hittek abban, hogy a lélek a visszatérés reményében a halál után három napig a test közelében marad. Itt már minden reménynek vége, Lázár halála megmásíthatatlan. A zsidó szokás három nap nagyon mély gyászolásról, majd négy nap mély gyászolásról, további harminc napig pedig közönséges gyászolásról rendelkezett.

Jézus a nővéreknek adott válaszában kifejezi: az "én vagyok" kifejezés nem csupán azt jelzi, hogy képes feltámadást és életet adni, hanem ezek azonosak vele. Nemcsak birtokolja az életet, hanem képes azt a benne hívőknek átadni.

A sírnál való jajveszékelés megszokott dolog volt. Az ott lévőkre vonatkozó "sír" szó a fájdalom és a szomorúság hangos kifejezését jelenti. Amikor Jézus is "könnyekre fakad", ez a görög nyelvű szövegben nem a bánat hangos kinyilvánítását, hanem csendes sírást jelent.

A mai vasárnap meghív arra, hogy végiggondoljam: életemben mikor sérült Isten iránti bizalmam, mikor halt meg bennem a remény, mikor vádoltam őt? Ugyanakkor arra is meghív, hogy a húsvéti szent három napra való készület célegyenesében kimondjam az ortodox himnusszal együtt: "Ne feledd, hogy Krisztuson nem vett erőt a halál. Ő a mi üdvösségünk, dicsősége örök. Ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni fogunk, ha vele együtt tűrünk, vele uralomra jutunk."

Gáspár István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu