Kicsi ember áll a címlapon, csillogó, őszinte, ártatlan szemmel, fényképen természetesen, kezében égő gyertyával. Már a címlap is vonzó. Tarbay Ede, éveket áldozva rá, megírta a gyermek- és ifjúsági irodalom „iránytűjét”, amely most második, átdolgozott kiadásban olvasható. Nem tankönyv ez, hanem vezető az említett irodalmi tájon. Nem kiegészítő kötet tanulmányainkhoz, hanem kedvcsináló a létező és ma is ható gyermekirodalomhoz.
A mítoszoktól a népmesékig, a Koldus és királyfitól A Pál utcai fiúkig sok-sok alkotás felsorakozik a könyv lapjain. Közérthetően, élvezetesen. Századokon keresztül követi a szerző a gyermekirodalom alakulását, jellemzőit, érdekességeit. És századokat áttekintve elemez és értelmez, magyaráz és ajánl gyermekekről és gyermekeknek szóló műveket. Például – nagy ugrás térben és időben – a Világszép nádszál kisasszonyt vagy Kipling Maugliját.
A népmese, mondja, „sajátos, ősi-modern epika”. Szerepel természetesen Gárdonyi Géza és Benedek Elek, s mind, akik a műfaj mesterei voltak. Sok „intim” dolgot megtudhatunk például Micimackó „születéséről”. S végezetül még egy példa: érdekes, tanulságos, elgondolkoztató fejezete a könyvnek A gyermek elmagányosodása a gyermekirodalomban című. Eképpen kezdődik: „Az első, gyerekről szóló regény főhőse Dickens Twist Olivérje is már magányos, bár ez még nem gyermekregény.”
Ez a könyv is felnőtteknek szól.
Mátyás