Zárt ajtók mögött zajlott a Vatikánban az a teológiai megbeszélés, amellyel a pápa kívánsága szerint azt akarták felmérni, hogy mennyire valósultak meg az egyházban a II. vatikáni zsinat (1962-1965) határozatai. Hivatalos indoklás szerint azért zárták ki a nyilvánosságot, hogy az a felszólalókat ne korlátozza. II. János Pál pápa és Joseph Ratzinger bíboros a háromnapos kongresszus végén szólaltak fel. Csak a pápai beszédet hozták nyilvánosságra, Ratzinger mondanivalóját összefoglalták a sajtó számára.
Az összkép bizonyos mozaikkövekből mégis kialakítható megközelítőleg . A pápai beszédből világossá vált, hogy a Szentatya nem gondol újabb zsinat összehívására.
Most a II. vatikáni zsinat elmélyítésének és vetése learatásának látja idejét. A zsinat nem a múlttal való szakítást jelentette -- mondta. Óvott az egyoldalú értelmezésektől. A keresztény egységre irányuló erőfeszítések "visszafordíthatatlanok".
A felszólalásokra az volt jellemző, hogy az értelmezések egymást kiegészítő jellegére mutattak rá. Hermann Josef Pottmeyer bochumi teológus nyitó előadásában az egyházi "communio" (közösség) fogalom sokrétűségét hangsúlyozta. Az egyház mint "Isten népe" és "Krisztus teste" egymást kiegészítő és helyesbítő kijelentések. A keresztények méltósága és felelőssége az egyházi communióban való jobb részvétel előfeltétele.
A zsinat egészét pozitívan értékelték, de Pere Tene Garriga katalán püspök sajnálattal állapította meg, hogy a liturgia átélése nem vált könnyebbé. Albert Vanhoye jezsuita biblikus azt panaszolta fel, hogy a zsinat után a Biblia lelki és tudományos értelmezése túlságosan eltávolodott egymástól. A kutatás terén még alapvető kérdések is nyitottak.
Ratzinger bíboros az egyház lényeges küldetésének látja, hogy "Isten lakóhelye" legyen a világban. Az apostolok korától kezdve az egyház egyetlen "egyetemes egyház" volt.
A kongresszus azt mutatta, hogy a zsinat utáni teológiai irányzatok kezdenék egymást inkább kiegészíteni, semmint szemben állnának egymással. Megfigyelők persze arra is rámutattak, hogy a meghívottak között csak kevés "kritikus" teológus volt.
(Kathpress)