"A nagyböjt nagyon fontos szakasza a megtérés és a kiengesztelődés útjának, hogy megújítsuk Krisztushoz tartozásunkat. Felszólít minket bűnös önzésünk elhagyására, hogy befogadhassuk a Szentlélek üdvözítő tevékenységét." -- Ezekkel a szavakkal kezdődik II. János Pál pápa szentévi nagyböjti üzenete, melynek legfontosabb gondolatai alább olvashatók.

Az ember naponta átéli a bűn szolgaságát, melyek mélyre hatoló gyökereit tulajdon szívében érzi. E szolgaság olykor nagyon drámai, sőt elidegenítő formát ölt, miként a XX. század nagy tragédiáiban történt. Deportálások, egész népek rendszeres kiirtása, az emberi személy alapvető jogainak semmibevétele -- ezek a tragédiák, melyek sajnos még ma is megalázzák az emberiséget. A mindennapi életben is megjelennek a hatalommal való visszaélés, a gyűlölet, a másik megsemmisítése és a hazugság különböző formái, melyeknek egyszerre szerzője és áldozata az ember. Az emberiséget megbélyegzi a bűn.

A bűn sötétségével szemben -- melyből az embernek egyedül lehetetlen megszabadulnia -- mutatkozik meg Krisztus üdvözítő műve a maga teljességében.

Megosztotta velünk az emberi létet, "mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig", hogy megszabadítsa az embert a Gonosz szolgaságából, és visszahelyezze eredeti, istengyermeki méltóságába. Ez a húsvéti misztérium, melyben újjászületünk!

A jubileumi év kegyelmi idő, hogy különleges módon elfogadjuk az Atya irgalmát, mellyel a Fiúban lehajolt az emberhez. Ennek az évnek tehát mind a keresztények, mind az összes jóakaratú ember számára értékes idővé kell válnia. Így a középszerűséggel és hamis illúziókkal eltelt mai ember megkapja a lehetőséget, hogy elinduljon az értelmes élet útján. Ebben az összefüggésben az idei Szentév nagyböjtje nagyon kedvező alkalom arra, hogy "kiengesztelődjünk Istennel".

A Szentév folyamán az egyház különféle lehetőségeket kínál föl a személyes és közösségi kiengesztelődésre. Minden egyházmegye kijelölt helyeket, melyeket a hívők fölkereshetnek. E helyeken különlegesen is átélhetik Isten jelenlétét, amikor az isteni világosság fényénél beismerik bűneiket, s a bűnbocsánat szentsége által új életet kezdenek. Különleges jelentősége van a szentföldi és római zarándoklatoknak.

Én is tervezem, hogy az idei nagyböjtben zarándok leszek az Úr földjén, fölkeresem hitünk forrásait, és ott ünneplem a megtestesülés kétezer éves jubileumát. Kérek minden keresztényt, hogy kísérjen imáival, miközben én zarándoklatom különböző állomásain könyörögni fogok az egyház minden gyermekéért és az egész emberiségért.

A megtérés útja elvezet az Istennel való kiengesztelődésre, és lehetővé teszi, hogy Krisztusban az új élet teljességét éljük: a hit, a remény és a szeretet életét.

A jubileum kegyelme mindenekelőtt személyes hitünk megújítására késztet. A hit nagy példája -- keresztényeknek, zsidóknak és muszlimoknak egyaránt -- Ábrahám: fenntartás nélkül bízva az ígéretben követi Isten szavát, aki ismeretlen útra hívja őt. A hit segít abban, hogy Isten szeretetteljes jelenlétét fölfedezzük a teremtésben, az emberekben, a történelem eseményeiben, s mindenekelőtt Jézus Krisztus tanításában és tevékenységében. A hit ugyanis arra készteti az embert, hogy emelje tekintetét önmaga és a külső jelenségek fölé, és szemlélje azt a transzcendenciát, melyben Isten minden teremtmény iránti szeretetének misztériuma föltárul...

A jubileum kegyelme által az Úr arra is hív, hogy ébresszük föl újra reményünket. Krisztusban ugyanis maga az idő is megváltott lett, és megnyílt az Istennel való teljes közösség és a végtelen öröm távlata. Ezért a keresztény félelem nélkül néz szembe az új évezreddel, és az Úr ígéreteibe vetett hitből fakadó bizonyossággal fogadja a jövő kihívásait és elvárásait.

Végül a jubileum által ez Úr elvárja tőlünk, hogy éleszszük föl szeretetünket. A keresztények számára ezért a szeretet nem csupán gesztus vagy eszmény, hanem az önmagát ajándékozó Krisztus megjelenítése is.

Ebben a jubileumi évben szeretetünk főként arra kap felszólítást, hogy mutassuk meg Krisztus szeretetét a legfontosabb dolgokat is nélkülöző testvéreinknek, az éhség, a hatalom és az igazságtalanság minden áldozatának. A régi zsidó jubileumi év törvénye előírta a rabszolgák fölszabadítását, az adósságok elengedését és a szegények megsegítését. Napjainkban, főleg az úgynevezett harmadik világ országaiban embertömegeket sújtanak a rabszolgaság új formái és a drámai szegénység: a fájdalom és kétségbeesés kiáltásának halló fülekre és segítőkészségre kell találnia mindazoknál, akik elindulnak a jubileumi év útján.

"Veletek leszek az idők végezetéig." Jézus e szavai biztosítanak afelől, hogy ha a szeretet evangéliumát hirdetjük és éljük, nem vagyunk egyedül...