Fecske Csaba
Tavasz
fészkét rakja a fecske vidáman a ház ereszére
Blúzát bontja a rügy fújja dalát a rigó
zöldül a rét friss zsenge füvön legelészik a birka
sok puha barna pamacs nyílik a barkavirág
pelyhes kiskacsa fut sipogatva a vízre fürödni
nyárfa hegyében a pinty kis pihe teste zihál
újra fölizzik a nap tavasz éled vége a télnek
macskát kerget az eb zümmög a kertben a méh
Kerék Imre
Éjszaka
Olyan közeli most az ég,
mintha együtt nézném veled.
Nyújtott kézzel érinthetem
a Medvét, Göncölszekeret.
Hallom a hangod is, pedig
csönd kívül-belül, semmi zaj,
míg roppant tengelyén az égbolt
elfordul csillagaival.
Kondor Ilona
Térdelj le egy imára!
Békéd elborít,
míg cselekvés
kényszere hajt.
Kinézel a napsugárra,
jövőd ajtaja;
nyitva, tárva.
Otthonod puha,
pihe párna.
Térdelj le hát,
egy imára.
Miatyánk, aki
a mennyekben vagy,
Üdvözlégy Mária,
kegyelemmel teljes,
Isten hívott meg
egy örök sugárra.
Egyetlen mozdulat csak,
ami véges.
Aztán jöhet a kitárt
ablakú világ.
Ének a mindenségnek.