A véletlen, egy-egy váratlan esemény olykor jelentős szerepet játszhat némely művészi alkotás létrejöttében. Auguste Rodin, a szobrász nagy tiszteletben tartotta Victor Hugo személyét és széles körű tehetségét, s ezért mindenképpen el akarta készíteni a költőfejedelem szobrát. Ezt a fontos művészi munkáját a szabad ég alatt végezte, amikor hirtelen hatalmas zivatar tört ki, óriási cseppekben hullott alá az eső. A szobrásznak annyi ideje sem maradt, hogy a készülő, féltett művet biztonságos fedél alá menekítse.
Az agyagszobor a lezúduló eső hatására merőben átalakult. Mivel Rodint időközben megrohanták a szobor iránt érdeklődő műkritikusok és egyéb „szakértők”, a művész kénytelen volt a természeti csapás által sújtott alkotást kellő magyarázat nélkül megmutatni a jelenlévőknek. Érdekes módon: senkinek sem tűnt föl, hogy itt a művész szándékától eltérő, másféle erők működtek közre. A szakértői gárda nem győzte agyba-főbe dicsérni az egyéni meglátású, eredeti művészi kompozíciót. Több kritikus véleménye szerint zseniális szimbólum az, hogy Victor Hugo mintegy a vizes közegből emelkedik ki – finom áttétellel azt jelezve, hogy az akkori francia irodalom az ő működése által kászálódik ki a mocsárból.
A meggyőző vélemények és szakértői ítéletek hatására Rodin végül nem is változtatott alkotásán, meghagyta abban a formában, ahogy a váratlanul érkezett zivatar alakította.
szeghalmi