Sízni, pihenni, nagy hegyek között nagyokat szívni a tiszta, fenyvesszagú levegőből jó dolog. De hogy "felekezetesíteni" lehetne a sízést, arra ez idáig nem gondoltam. Egy dolog a sízés, és egy másik dolog a katolikum. Helytelenítettem volna, ha valaki ilyen jelzős szerkezetben beszélt volna nekem kedvelt téli sportomról. Ma már azonban tudom, hogy van ilyen. S jó, hogy van ilyen. Egy baráti család révén invitálást kapott családom egy igen kedvezményes árú, olaszországi, egy hetes sítáborra. Jelző nélkülire. Csak anynyit tudtam, hogy sokan leszünk, nagyrészt katolikusok -- 15-20 család --, sok-sok gyerekkel. Ez már önmagában is jó -- gondoltam.
Kiválóan elő volt készítve minden. Indulás előtt megtudtuk, hogy egy nagy önkormányzati vendégházban, összkomfortos apartmanokban csak mi leszünk, és olasz egyetemisták egy kis csoportja a milánói katolikus egyetemről. Meg hogy jön velünk egy budapesti káplán és két főzni tudó asszony Ócsáról, és hogy az étkezésekhez az alapanyagokat kocsikra szétosztva itthonról viszszük. Nekem egy nagy zsák krumpli jutott. A megérkezés estéjétől a búcsúzás reggeléig eltelt egy hét alatt kicsik és nagyok, magyarok és olaszok számtalan új barátra találtunk. A napirend egyszerű volt: reggeli ima, közös étkezés reggel-este, egész nap sízés -- akinek igénye volt rá, oktatóval --, este hatkor közös szentmise, és utána korosztályonként jól előkésztett programok -- játékok, éneklés, beszélgetések, vetélkedők. A beszélgetések a szabadságról, a hagyomány erejéről, a családban történő nevelésről folytak.
Az egész mögött pedig egy olasz alapítású, de ma már a világ számos országában elterjedt katolikus lelkiségi mozgalom, a Comunione e Liberazione magyar csoportja és itáliai barátaik álltak. Az ő önfeláldozó munkájuk, fáradozásuk tette lehetővé, hogy több mint kilencvenen egy héten át nemcsak fogyasztottunk a tél kínálta örömökből, hanem gyarapodtunk is a közös gondolkodás, és imádságok által. Ezért bátorkodtam magamban jelzősíteni e sítábort. Nem toborzás, nem beetetés volt ez az együttlét, hanem egy katolikus lelkiségi irányzat és közösségi cselekvési gyakorlat szemérmes, mértéktartó bemutatkozása.
A lelkiségi mozgalmak létjogosultságát gyakran megkérdőjelezik. "Mire való kis egyházakat működtetni a nagy egészen beül?" Nyilván vannak olyanok, akik egy-egy mozgalmat, kezdeményezést kizárólagosságra törekvésükkel ellenszenvessé tehetnek. Ha azonban az alapítók karizmái szerinti szolgáló szellem vezérli őket, akkor lakhatóbbá, otthonosabbá, személyesebbé tudják tenni a nagy egészet. A katolikus egyház nagy katedrálisát. S ez a cél. Az általam megismert olasz és magyar közösségépítők ez utóbbiak közé tartoznak. Úgy érzem, hogy a Comunione e Liberazione nevéhez hűen mestere a közösségteremtésnek és a szabadság tiszta keresztény fogalma közérthetővé és megélhetővé tételének. Az élet minden területén, így sízés közben is. Köszönet érte.
Szerdahelyi Csongor