Hit-vallás pár percben

Mindig újat mond...

 

Hámori József akadémikus agykutató profeszszorral, előző kultuszminiszterünkkel arról beszélgettünk, mi az, ami őt legjobban megragadta Jézus életében, tanításában?

Többször tették már fel nekem azt a jól ismert kérdést, mit vinnék magammal, ha egy lakatlan szigetre kerülnék. Egyértelműen és elsősorban az Újszövetségi Szentírást.

"Jézus életében minden példaértékű..."
„Jézus életében minden példaértékű...”

Hámori József akadémikus agykutató profeszszorral, előző kultuszminiszterünkkel arról beszélgettünk, mi az, ami őt legjobban megragadta Jézus életében, tanításában?

Többször tették már fel nekem azt a jól ismert kérdést, mit vinnék magammal, ha egy lakatlan szigetre kerülnék. Egyértelműen és elsősorban az Újszövetségi Szentírást.

Jézus életéről a legtöbbet a négy evangélistától tudunk meg, akik közül hozzám János áll a legközelebb.

Jézus működésével tulajdonképpen az emberiség történetének sok százezer éves szakaszát zárta le. Krisztus egy örök értékű új világot nyitott meg számunkra, mely meghatározta az emberiség történetét az utána következő, azóta eltelt kétezer esztendőre.

Jézus életében minden példaértékű, minden apró momentumot fel lehet említeni, éppen ezért nem véletlen, hogy az egymás után következő vasárnapok evangéliummagyarázata mindig új és új mondanivalót ad nekünk.

Számomra nagyon fontos Jézusnak a hegyi beszédben elmondott tanítása, melyet ugyan nehéz tökéletesen felfogni, de jóleső érzés, hogy Krisztus evvel minden embert magához ölelt, szegényt és gazdagot egyaránt. Világos értékrendet állított fel: az embert tettei és hite alapján kell megítélni. Gyakran eszembe jutnak Pasteurnek, a XIX. századi — egyébként hívő — tudósnak szavai: „Bárcsak olyan erős lenne a hitem, mint egy bretagne-i parasztasszonyé". Ebben, úgy érzem, nagyon nagy igazság van.

Jézus üzenetében a legfontosabbnak a szeretetparancsot tartom, mely nagyon lényeges sarokkő az Újszövetségben.

Nagy élmény számomra Jézus gyermekek iránti szeretete. A gyermekkor olyan állapot, amelyben még minden képesség csírája megtalálható, s mindez tisztasággal és egyszerűséggel párosul. Krisztus ezt a potenciális univerzalitást szerethette bennük, azon kívül, hogy természetesen valóban szerette őket. A család fontosságát is ünnepelte rajtuk keresztül. A szülőknek óriási a felelősségük, hogy gyermekeik Istenre való nyitottságát át tudják vinni kamasz- és felnőttkorukra.

Jézus életéből az is kitűnik, hogy nem volt szomorkodó, pesszimista ember. Mindenben a jót látta, s nem félt az érzelmektől sem — Lázár esetében nem szégyellt akár könynyezni. Példát adott arra, hogy nekünk sem szabad elrejtenünk az emberi élethez tartozó érzéseinket.

Jézus feltámadása hitünk sarokköve. Mindnyájan tudatában vagyunk annak a ténynek, hogy az emberi élet véges, meg fogunk halni. Krisztus feltámadásával azt igazolta, hogy az ember több, mint fizikai test. Ugyanilyen fontos számomra a pünkösd élménye: a gyáva apostolok egyszerre kimennek a nagyvilágba, elkezdik hirdetni az evangéliumot. És nemcsak elkezdik, hanem folytatják is.

A Szentlélek csodája, hogy ezek az egyszerű emberek tömegeket tudtak megtéríteni. Tamás Indiában, Jakab Etiópiában, János az örmények között működött, Szent Pál a mediterrán vidék jelentős területeire jutott el. Az apostolok manifesztációja Krisztus folytatólagos története.

Fontosnak tartom azt a tényt, hogy kiket vett maga mellé Jézus. Nem tanult embereket — kivéve Szent Pál esetét —, a rabbikat és farizeusokat, velük eszmét cserélt. Társul az egyszerű halászembereket választotta. Evvel azt is igazolta, hogy a legegyszerűbb emberben is sokkal több lakozik, mint amit mi el tudunk róla képzelni. Nincs különbség ember és ember között.

A kereszténység ma is jelen van a történelemben, Krisztus tévedéseinken keresztül is él. „Tévedni emberi dolog" — mondja a közmondás, s ez valóban így van. Hiszem, hogy a tévedések kijavítása viszi tovább az emberiséget. A kereszténység története a „kijavítások története" is. Jézus példát adott akaraterőnk csiszolásához is, mikor negyven napra elment a pusztába böjtölni. Jelképes cselekedet ez. A böjtölést sokféleképpen lehet értelmezni; úgy érzem az az igazi érték, amiről az ember a legnehezebben tud lemondani. Gyerekkoromban testvéreimmel szigorúan betartottuk a saját magunk által konstruált előírásokat, nagypénteken például egy falatot sem ettünk; az már, persze, a gyerekkori akaraterő korlátjait is mutatja, hogy éjfél után mindnyájan a konyhában kötöttünk ki. A felnőtt embert jóleső érzéssel tölti el, ha le tud mondani valamiről, ez által érzi, hogy van akaratereje.

Összefoglalóan, úgy érzem, hogy az a harminchárom év, amelyet Krisztus velünk töltött itt a földön, történelemfordító az egész emberiség számára. Új lehetőséget adott nekünk, s az evangéliumok tanítása által azt mondja: „ebben a könyvben benne van minden igazság, használjátok, amenynyire csak tudjátok". Ez a mi kötelességünk, egész életünkben erre kell törekednünk.

D. Roska Zsófia

 

Cikk [ 1 | 2 | 3 | 4 ]
Oldal [ 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 ]
[ Tartalomjegyzék ]

[ Aktuális | Archívum | Impresszum | Olvasói levelek | Újságunkról ]